𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 69

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Mosolyogva pillantottam Livre, aki még nagyokat szuszogva aludt mellettem. Barna haja kócosan terült szét a párnán. A kezemmel elsöpörten egy tincset, ami az arcába lógott, majd egy óvatos puszit nyomtam annak a helyére. Szempillái megremegtek, majd lassan nyitogatni kezdte zöld szemeit.

- Jó reggelt. - simítottam végig puha arcán.

- Mhmmm jó reggelt. - dünnyögte a mellkasomba.

- Jól aludtatok?

- Tökéletesen. - hunyta le újra a szemeit. - Te?

- Jól. - mosolyogtam. - Éhes vagy? - kérdeztem percekkel később.

- Nem, most semmi nem kell.

- Na mi történt? Idáig az volt az első, hogy kaja. - nevettem el magam.

- Most inkább van hányingerem, mintsem éhség érzetem. - dünnyögte.

- Hozzak valamit?

- Nem, nyugodj már le. - nevette el magát.

- Jó, na! - morogtam.

Nem telt el sok idő, mikor hirtelen felült és lerúgta magáról a takarót. A lábaimat kapkodva siettem utána, majd fogtam hátra a haját, mikor hányni kezdett.

- Ez nem hiányzott. - mondta.

- Mit segítsek? - tettem a kezem a derekára, mert nem állt valami biztosan.

- Uhm, nem tudsz most semmit. - ingatta a fejét, majd a fogkeféjéért nyúlt. 

- Biztosan? - kérdeztem tőle aggódva. 

- Uhumm. - bólogatott. - Hát azt hiszem most már nem alszok vissza. - motyogta, mire csak megingattam a fejem. 

- Pedig elég későn aludtál el. 

- Ne, ne is kezd el Daniel. - kuncogta el magát, majd megfordult és kis kezeit az arcomra helyezte. - Nem vagyok fáradt és amúgy is, még van egy kis dolgunk, mert nem díszítettük fel teljesen a lakást. 

- És kezdődik a pörgés. - mosolyodtam el, majd lejjebb hajtva a fejem egy csókot nyomtam az ajkaira. 

- Na gyerünk, álljunk neki. - mosolygott.

- Biztos jól vagy?

- Igen. - bólintott. 

- Okés. - biccentettem. - Na akkor kezdjünk bele. - mondtam. 

- Hol vannak a díszek? - kérdezte lefelé haladva a lépcsőn.

- Azt hiszem a garázsban. - mondtam elgondolkozva. 

- Azt hiszed?

- Tavaly Monacóban voltam karácsonykor Michaellel és utána anyuékkal voltam, ezért nem nagyon díszítettem és utána szilveszterezni mentem vissza tehát semmit sem díszítettem. - magyaráztam. 

- Miért nem lepődök meg? - nézett rám szórakozottan, majd a konyhába lépett.

- Itt mit csinálunk? - követtem továbbra is őt.

- Én iszok, de te azt csinálsz, amit akarsz.

- Na jó megyek inkább megkeresem a díszeket, mielőtt még jobban sértegetni kezdesz.

- Ugyan már! Még csak nem is mondtam semmit.

- Az lehet Liv. De ismerlek és tudom, hogy fogsz, szóval nyerek magamnak egy kis időt garázsban. - mondtam, mire elnevette magát, ami engem is mosolygásra késztetett.