𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 32

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

- Ebédelünk? - kérdeztem Livitől, miután végeztünk a fotózással, amit szépen szólva nem tettem könnyebbé neki.

- Aha. - ásított. - Mekizzünk. 

- Ilyen egészségtelen kaját akarsz enni? - húztam az agyát.

- Mivel semmi energiám nem maradt a mai nap után miattad? Igen, azt. Szóval, ha kérhetem emeld fel a nagy segged és vigyél el. 

- Nem is nagy a seggem. - mondtam sértetten. 

- Mich nem ezt mondta. Állítása szerint kezdesz ellustulni az edzéseken. - szált be az autóba.

- Ez nem is igaz. Rendesen végig csinálom az edzéseket. - ellenkeztem.

- De közben hisztizel, nem? - kérdezte nevetve. 

- Nektek nincs jobb témát, mint rólam beszélni? 

- Nincs. Mich és én is elpanaszkodjunk egymásnak, hogy milyen elviselhetetlen alak vagy és utána kifigurázunk. - öltötte ki rám a nyelvét.

- Ez nagyszerű. - bólintottam elhúzva a szám. 

- Pontosan. - bólogatott ő is.

- Mit szólnál, ha elvitelre kérnénk? Szeretnék mutatni valamit. - mondtam pár perc múlva.

- Benne vagyok. - mosolygott rám.

- Mich meg fog ölni, ha ezt megtudja. - motyogtam, miközben lehajtottam az étterem felé.

- Nem, ha nem tudja meg. - nézett rám mindent tudóan Liv.

- Igazad van. Amit nem tud az nem fáj neki. - nevettem. - Mit szeretnél? 

- Veszünk egy happy meal menüt? Tök jó játékok vannak hozzá. - kérte csillogó szemekkel.

- Ez komoly? - kérdeztem meghökkenve.

- Igen. - bólintott egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Legyen. - mentem bele. 

- Üdvözlöm mit adhatok? - kérdezte egy idős bácsi.

- Jó napot, négy happy meal menüt kérnék, sült krumplival. - mondtam. Oldalról egy ütést éreztem a combomon, de nem foglalkoztam vele csak elmosolyodtam és megfogtam Livi kezét.

- Milyen üdítővel? - kérdezte és látszott, hogy a maszkja alatt mosolyog ő is.

- Milyen legyen? - fordultam a lány felé.

- Mindegy. 

- Akkor legyen kóla. - azt úgy is megissza. 

- Rendben. Pár perc és kész is van. - fordult.

- Te barom nekem elég egy is. - kapott az alkalmon Livi, hogy nem hall minket a bácsi. 

- Dehogy elég, főleg, hogy reggel óta nem ettél. - forgattam meg a szemem. 

- Komolyan, olyan mintha a gyereked lennék és kioktatsz a kajálásról. - morogta. 

- Ne durcizz. Legalább lesz két játékod sőt, ha kell az enyémeimet is megkaphatod. - szorítottam egyet a kezén, mire csak elmosolyodott, de nem mondott semmit. 

- Elkészült a rendelésük. Jó étvágyat. - mondta kedvesen a bácsi. 

- Köszönjük szépen. - vettem el a zacskót, amit Livi ölébe tettem.

- Messze  van a hely ahova megyünk? - kérdezte.

- Nem, miért? - néztem rá egy pillanatra.