𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 17

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Az ébresztőm keserves hangjára keltem. A szemeimet összeszorítva morogtam. Fél tíz van. Csodálatos. Hajnalok hajnala van.

Átfordulva a hasamra nyomtam a párnák közé az arcom. Semmi kedvem nem volt felkelni, de ekkor újra megszólalt az ébresztőm. A fejemet felemelve nyúltam az idegesítően csipogó eszközért, amire egy kis cetli volt ragasztva.

" Tudom, hogy úgy beszéltük meg jössz velünk edzeni ma reggel, de nagyon aranyosan aludtál és nem volt szívem felkelteni téged, meg nem tudom meddig voltál fent. Nagyjából 10 felé érünk vissza, Mich azt mondta. Ha van kedved gyere le az étterembe.

UI.: Legközelebb nem úszod meg, elrángatlak és remélem kényelmes kispárna voltam :D "

Hangosan felnevettem Daniel kis üzenetén. Az órára nézve láttam, hogy még csak 35 van, ezért szépen komótosan szedtem össze magam.

Egy fekete farmert és egy csapat pólót kaptam magamra. A hátizsákomba még bele gyömöszöltem egy pulóvert, majd a többi cuccomat megfogva baktattam le az emeletről.

Az étteremben nem sokan voltak, de Verstappent egyből kiszúrtam, ahogy egyedül eszik, ezért felé vettem az irányt.

- Jó reggelt! - dobtam le magam mellé.

- Jó reggelt. - ásított.

- Hosszú volt az este? - nevettem.

- Csak egy kicsit. - motyogta karikás szemekkel. A kezeimet asztalra tettem, majd ráhajtottam a fejem és én is ásítottam egyet.

- Na és neked? Neked is hosszú volt az este? - dőlt a vállamra a holland.

- Asszem hajnali 3-ig fent voltam. - dünnyögtem.

- Huncutkodtatok Daniellel?

- Mi? Dehogy is! Pfuj. - fintorogtam. - De te honnan tudod, hogy Daniel nálam volt az este?

- Kerestem, de nem volt a szobájában és reggel tőled jött ki, amikor mentem a lifthez. - felelte.

- Aha. - nyomtam el egy újabb ásítást.

- El ne aludj! - dünnyögte a vállamba a holland.

- Én, soha. - mormogtam.

- Oké. - suttogta.

- JÓ REGGELT KIS NÉPSÉG! - csapott le egy bögrét Daniel, mire ijedten kaptuk fel a fejünket, aminek az eredmény az lett, hogy Max lefejelte az állam, ezért összekoccantak a fogaim és megharaptam a nyelvem. Álmosan és morcosan pillantottam fel Danielre, miközben lejjebb húztam a maszkom.

- Jól vagy? - kérdezte Max.

- Persze, csak egy kicsit vérzik a nyelvem. - fintorogtam a vér vasas ízét megérezve.

- Adjak rá gyógy puszit? - vigyorgott rám Daniel, mire csak csúnyán néztem rá.

- Inkább figyelj a maszkodra, ne öntsd le megint, mert nincs nálam most másik. - feküdtem vissza a karomra, de nem sokáig, mert elkezdte a karomat böködni.

- Mi van? - mordultam fel, mire Max felnevetett.

- Reggeliztél már?

- Persze. - hajtottam vissza a fejem.

- Tényleg? - kérdezte meglepve Max, mire csak gyilkos szemekkel néztem rá.

- Szóval nem. Komolyan Livi nem hiszlek el. - rázta bosszúsan a fejét az ausztrál.