𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 - 52

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Szombat reggel nehezen keltem fel, mert hulla fáradtan éreztem magam. Morogva nyomtam ki az ébresztőt, majd az oldalamra fordulva jobban átöleltem Livit, aki az ujjait a hajamba vezette. 

- Jobban vagy? - kérdeztem rekedtes hangon.

- Fogjuk rá. - dünnyögte álmos hangon.

- Bejössz ma? - fúrtam a fejemet a nyakába. 

- Igen. - felelte. 

- Biztosan?

- Igen, szóval gyere. El kell kezdjünk készülődni. - nyomott egy puszit a hajamba.

- Nincs kedvem. - motyogtam.

- Gyere Nagyfiú minél hamarabb felkelsz, annál hamarabb lesz vége a napnak. - csúszott ki alólam. 

- Ugye reggelizünk? - ültem fel ásítva. 

- Persze. - mosolygott rám.

- Liv lehetek őszinte? - kérdeztem.

- Még kérdezed?

- Szörnyen nézel ki, mármint rettenetesen sápadt vagy és a szemeid is arról árulkodnak, hogy alig aludtál valamit az este és ezért be vannak vörösödve. -  néztem rá aggódva. 

- Egy kávé mindenre megoldás. - mondta mosolyogva.

- De csak akkor, ha meg is tudod inni. - mondtam sóhajtva. 

- Gyere inkább, mert ott kövülsz meg. - dobott felém egy pólót.

- Ezt megtartom. - mondtam nevetve.

- Felőlem, bár egy kicsit feszülni fog, ha felmegy rád. 

- Nagyon is jól fog állni. - húztam fel az orrom, mire elnevette magát.

- Bolond vagy. - ingatta meg a fejét egy nagy mosollyal.

- De legalább mosolyogsz már. - mondtam diadalittasan. 

-  A napi jó cselekedeted kipipálhatod akkor. 

- Azt mindig. - legyintettem. 

- Na gyere, készülődj, mert tényleg elkésünk. 

- Egy kicsit izgulok. - mondtam neki, ahogy kikeltem az ágyból.

- Miért? - kérdezte kíváncsian. 

- Nem tudom. Csak úgy érzem, mintha történne, majd valami, de nem tudom mi. - magyaráztam. 

- Drágám, ezt megérzésnek hívják. - húzta át a fején a csapat pólóját.

- Tudom, nem vagyok hülye, de furcsa. - motyogtam.

- Lesz jó rajthelyed, azt érzed. - túrt a hajamba. A csípőjét átkarolva húztam magamhoz közelebb.

- Biztos jó ötlet bejönnöd? - kérdeztem. 

- Igen, és tudod miért?

- Nem? - mondtam, bár inkább hangzott kérdésnek.

- Mert így egész nap ott leszek a nyomodban és nem fogod szét bombázni a telefonom üzenetekkel, ha alkalmad van rá. - mondta kuncogva. 

- Jól van na, nem kell kinevetni, hogy aggódok a barátnőmért. - dünnyögtem sértetten az oldalába. 

- Na, ne sértődj meg Nagyfiú. Így szeretünk. - nyomott egy puszit a hajamba. 

- Szóval szeretsz? - vigyorogtam fel rá.