𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 44

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

- Maradtok estére vagy mentek vissza? - kérdezte anya, miután már befejeztük az ebédet.

- Maradunk, de holnap reggel indulunk vissza, mert kimegyünk a reptérre Jacksonék elé. - mondtam izgatottan.

- Nem is mondtad, hogy haza jönnek. - mondta meglepetten Jace.

- Pedig jönnek. És Jackson, olyan mese délután fog nekünk levágni. Már előre mondta, hogy készüljünk fel rendesen, mert majdnem minden hétről van 3-4 levele, hogy ne felejtse el mik történtek. - feleltem nevetve, mire a többiek is mind felnevettek.

- Ha te nem is jössz, majd vele, de mond meg, hogy szívesen látjuk, majd vendégül. - mosolygott apa, mire felháborodottan pillantottam rá.

- Szép mondhatom, Jackset szívesebben látjátok, mint engem. - bólogattam ironikusan.

- Ez nem igaz, téged is szívesen látunk, de ő lassan 1 éve nem volt itt. - magyarázta anyu.

- Ne, ne próbáld szépíteni, mert csak rosszabb lesz. - tartottam fel a kezem nevetve. Oldalra pillantva láttam, ahogy Daniel mosolyogva figyel, majd kezével megfogta a combom, mire csak még szélesebb lett a mosolyom.

- Nem baj, ha felmegyünk? - kérdeztem.

- Ajtó marad. - szögezte le azonnal Jace, mire csak kuncogva csóváltam meg a fejem.

- Menjetek nyugodtan, gondolom, azért fáradtak vagytok. - mosolygott ránk apa.

- Köszönöm az ebédet nagyon finom volt. - mondta tisztelet tudóan Dan.

- Bármikor máskor. - intett anyu.

Felérve a szobámba láttam, hogy semmi nem változott, ezért elégedetten dőltem be az ágyamba.

- Nagyon bírnak. - mosolyogtam Danielre, amikor ledőlt mellém ő is hassal.

- Én is őket. Nagyon aranyosak. - vigyorgott.

- Örülök. - bújtam közelebb hozzá.

- Álmos vagy? - kérdezte, miközben egy puszit nyomott a homlokomra.

- Csak egy kicsit, de szerintem te jobban az vagy. - simítottam a kezem az ausztrál arcára.

- Nem számít, csak gyere ide. - fordult a hátára, miközben kitárta a kezét, hogy bújjak oda. Elégedetten kúsztam még közelebb hozzá és egy gyors csók után a nyakába fúrtam a fejem.

- Tévhitben élsz méhészborzi. Nekem számít, ha fáradt vagy, vagy ha álmos vagy. - írtam le apró köröket a mellkasára.

- Szeretnék indítani egy alapítványt vagy támogatni. - mondta csak úgy a semmiből. - Mármint már nagyon sokat gondolkoztam ezen és minden hónapban egy bizonyos összeggel támogatok is egy ausztrál vadvédelmi alapítványt, de most más irányba is szeretnék támogatni. - magyarázta, mialatt a hajammal játszott az egyik kezével és a másikkal a kezemet simogatta.

- Mire gondolsz pontosan? - kérdeztem érdeklődve, miközben felkönyököltem, hogy láthassam az arcát.

- Arra, hogy szeretnék támogatni egy olyan alapítványt, ami a mentális betegekkel, illetve az emberek mentális egészségével törődik, mert szerintem ez nagyon fontos az életben. - mondta csillogó szemekkel. - Volt egy időszakom, ami néha-néha még most is vissza köszön és én jól lettem, mert megkaptam a megfelelő segítséget és támogatást, de sokan nem állnak így ezzel, ezért szeretnék nekik segíteni, akár így és bebizonyítani, hogy nem szégyen segítséget kérni. - mondta ezt már halkabban.