𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 50

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Fél hétkor, pontosan fél órával az ébresztő előtt nyöszörgésre keltem. Elsőre fel sem fogtam mi ez, olyan álmos voltam, majd mikor tisztulni kezdett minden, hogy nincs mellettem Liv. Riadtan ültem fel és amikor megláttam, hogy az ágyán fekszik, kuporog akkor egy kicsit megnyugodtam, de mikor újra nyöszörögni kezdett a megnyugodni készülő szívem újra az egekben volt.

- Hé, Liv. - ültem mögé, majd megérintettem a vállát. Mivel nem reagált, ezért arra következtettem, hogy alszik. Tanácstalanul néztem szét, majd  sóhajtva kezdtem ébresztgetni.

- Hmm? - dünnyögte felnyitva zöld szeneit. Arca kissé sápadt volt és haja kócosan terült szét. Felé hajolva egy puszit nyomtam a homlokára, majd a szemébe nézve próbáltan rájönni miért nyöszörgött.

- Kelni kell már? - kérdezte a határa fordulva, majd komoly arccal nézett fel rám.

- Nem, még van pontosan 27 percünk addig, de felkeltem arra, hogy nyöszörögsz. - mondtam, mire csak sóhajtott.

- Fáj valamid? - kezdtem aggódni.

- Csak görcsöl a hasam és hányingerem van, de nem komoly. - fogta meg a job kezem, ami közelebb esett a vállához. A bak kezemet a hasára fektettem és simogatni kezdtem, mire halványan elmosolyodott.

- Ez, azért van, mert...? - kérdeztem és éreztem, hogy egy kicsit zavarba jövök.

- Nem. A múlt héten volt meg, szóval az miatt biztosan nem lehet. - játszott az ujjaimmal.

- Hozzak valamit? - vizslattam továbbra is az arcát.

- Nem, csak a maradék időben maradj még. - fordult az oldalára, majd felhúzta a térdeit. Fejét a combomra tette és átkarolta azt.

- Bejössz ma? - vezettem az ujjaimat a hajába.

- Persze. - vágta rá, mintha épp azt mondta volna, hogy a kávéba cukrot teszünk, nem sót.

- Nem akarok vitát szítani, de ha nem vagy jól akkor kérlek pihenj.

- Majd meglátjuk, okés? - gyűrte a kezébe a fekete melegítőmet.

- Jó. - egyeztem bele.

***

- Jobban vagy? - karoltam át Olivia derekát, mikor ebédelni indultunk.

- Persze. - bólogatott.

- Drága egyetlen Livim. Mikor jössz rá, hogy tudom mikor hazudsz? - kérdeztem sóhajtva.

- Honnan tudod, hogy hazudok? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

- Veszel egy nagyobb levegőt a válasz előtt vagy éppen a mondandód előtt és utána mindig a gyűrűdet tekergeted. - pillantottam le a kezére és lám, valóban tekergette az arany gyűrűt.

- Ez nem is igaz, nem... - kezdett bele az ellenkezésbe, de azonnal el is hallgatott, mikor ő is realizálta.

- Szóval, egy kicsit sem jobb? - húztam neki egy széket az asztalnál, mire hálásan nézett rám.

- Nem, a második kávémat nem tudtam úgy meginni a szabad edzés előtt, hogy ne lett volna hányingerem. A nagy részét Michnek adtam. - temette a kezébe az arcát.

- Ha nem lesz jobb legkésőbb estére elmegyünk egy kórházba. - mondtam komolyan, mire felkapta a fejét és hevesen rázni kezdte.

- Nem, nem, nem. Annyira nem rossz. Nem kell orvos. - tiltakozott.

- Én hallgatnék rá a helyedben. Teljesen komolyan veszi, ha valakinek valami baja van és addig nem hagyja békén, amíg el nem éri, hogy segítsen neki. - ült le mellé Michael.

- Tudom, ismerem őt. De szerintem akkor sem kell orvos.

- Azért gondold meg. Nem lenne jó, ha később ebből nagyobb probléma lenne.

- Kösz Mich, ijeszd meg még jobban Danielt. - dünnyögte Liv.

- Én csak tényeket közlök. - tartotta fel a kezét az edzőm.

- Fantasztikus. - hajtotta az asztalra a fejét a lány. Aggódva fürkésztem őt, mert Olivia tipikusan az, aki a fajta ember, aki csak akkor csinál ilyet nyilvánosan vagy mások előtt, ha már tényleg nagyon rosszul van.

- Figyelj, nem akarsz felmenni pihenni? Túl éljük, ha nem leszel ott a második szabad edzésen. - mondtam, miközben neki álltam enni.

- Nem, ott leszek. Már végig csinálom a napot. - nézett rám.

- Nem igazán támogatom. - morogtam, mire csak egy unott pillantást küldött felém.

- Tényleg nem akarlak baszogatni Oli, de lehet jobb lenne, ha pihennél. - tette a kezét Liv hátára, aki morcosan nézett mind a kettőnkre.

- Ha vissza megyek a szállodába le akadtok végre?

- Igen! - mondtuk szinkronban.

- Csodás, akkor te Christiannal leszel a nap végéig.

- Nem különösebben zavar, mert autóban leszek vagy ha nem akkor ott van Mich és ő még nálam is hamarabb felkapja az ilyenekre a vizet, szóval ha úgy van küldöm a videót. - nevettem.

- Mich, ha verekedni akarsz kérlek ne legyél, olyan mint ez a majom és ne a kamerák előtt kapd el. Erre találták ki a sikátorokat és az eldugottabb helyeket. - fordult Michael felé, aki ezt a kijelentést nagy hahotázással fogadta.

- Imádlak kis csaj. - törölte meg a szemét.

- Michael drágám, én is imádlak téged, de a kezed nagyon, nagyon rossz helyen van már percek óta. - utaltam arra, hogy szedje le a kezét Liv hátáról.

- Nyugi már ott sincs a kezem. - kapta el az említett test részét, majd ő is enni kezdett.

- Michael egy jó tanács. Soha ne olyan párt akarj, akinek az érintések a szeretet nyelve, mert sokkal féltékenyebb, mint például az akinek az elismerő szavak az. Elég territoriálisak.  - mondta Livi.

- Hé! Mondod ezt te? Neked is ugyan ez a szeretet nyelved! - háborodtam fel.

- Épp ezért mondom neki Daniel. - nézett rám sokat mondóan, mire elvigyorodtam. Tehát nem csak engem csesz szét az ideg, amikor valaki rajtam kívül hozzá ér. Értem én...

- Ilyenkor áldom az eget, hogy egyikőtök sem olasz. Meg ne szólalj Daniel. Tudom, hogy neked mind két szülőd olasz, de te ausztrál vagy. - tartotta fel a mutató ujját.

- Csak még több dráma lenne. - mosolyodott el Liv. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ma hányszor molyosodott el őszintén.

- Ja, veletek így is kalandos az élet. Bár lehet ennek meg ahhoz van köze, hogy mind ketten ausztrálok vagytok. - gondolkozott el.

- Te figyelj már Michael. - kezdte Liv, mire megpróbáltam visszafojtani a már most kitörni készülő nevetésem, tudván, hogy ezt mi fogja követni. - Nagyon elemedben vagy ma, de örülnék, ha nem kompenzálnád itt, mert minden rohadt kis fájdalmam ellenére szét szedlek, mint kutya a kanapét. - nézett rá mérgesen  - Amúgy is, itt adom neked az életed megkönnyítő tanácsot erre te kötekszel. Hát így lesz veled kedves az ember legközelebb. - húzta fel az orrát Liv. Ez volt az a pillanat, amikor már nem bírtam tovább és nevettem magam.

- Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy imádlak kis csaj.

***

Mi volt ez a verseny? Kérem szépen azt hittem ott halok meg az utolsó köröknél, amikor Mr.Sonka megérkezett rájuk, de Lanodra hihetetlenül büszke vagyok, hogy olyan sokáig tudott védekezni, Danno meg mindent kihozott az autóból, amit tudott szóval ez egy nagyon jó verseny volt, Max meg szárnyalt(megkapta a rakétát a seggébe xdd)