𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~37

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Sóhajtva mentem a következő interjúmra, miután elköszöntem Livitől. Aggódom érte. Nem szeretném, ha valami komolyabb baja lenne ebből. 

- Jól van? - kérdezte Michael. Ő is szívén viseli Livi sorsát, ahogy a csapatban sokan mások is, mert már oszlopos tagja lett és futó tűzkén terjedt a hír, hogy pozitív tesztje van. 

- Állítása szerint nincs rosszabbul reggel óta. 

- Miért reggel mi volt?

- Már szinte hajnalban fent volt, mert hányingere volt és fájt a feje. - válaszoltam. 

- Még mindig nem értem, hogy te akkor, hogy nem vagy pozitív. - rázta meg a fejét.

- Hidd el én sem. De ezzel szíven ütöttél. Ennyire szabadulnál tőlem pár napra? - kérdeztem a szívemre téve a kezem.

- Mit meg nem adnék érte. És hol van még az Eifel Nagydíj vége. - sóhajtotta.

- Ennyire ne szeress. - nevettem, majd beléptem az interjús szobába, utolsó pilótaként érkezve. Hupsz? 

Miután elfoglaltam a helyem Max mellett kezdetét vehették a kérdések. 

- Daniel. Tegnap sokan láttak téged egy lánnyal kézen fogva sétálni a városban. Igaz, hogy ő a fotósod? Együtt vagytok? - kérdezte egy riporter.

- Elnézést lehet én vagyok hülye, de ez hogy kapcsolódik a pályához és a köridőkhöz? - kérdeztem vissza és lopva Michaelre pillantottam, aki a fejét lehajtva röhögött. 

- A pályán nyújtott teljesítményéhez köze lehet.

- Miért ő vezetné az autót? - húztam fel a szemöldököm tettetett meglepettséggel, mire többen is felnevettek. 

- Miért kerüli ennyire a kérdést? Netán igazuk van a fan oldalaknak és párkapcsolatban vannak? 

- Miért nem érti meg, hogy ez nem mai interjú kérdéseinek megfelelő kérdés? Amúgy meg jól látták, mert a fotósommal voltam, akinek sorozat képeket kellet csinálni egy magazinhoz. - feleltem. 

***

- Jókat válaszoltál neki Danno, csak a hangsúlyra is figyelj, mert kezdett egy kicsit lekezelő lenni a végére. - mondta Mich, miután elhagytuk a szobát.

- Rendesen felcseszett. Mi köze ehhez és miért nem érti meg, ha az ember nem akar erről beszélni? Néhány újságíró annyira nárcisztikus. - morogtam. 

- Mindig lesznek ilyenek. - mondta a fejét csóválva.

- Mindegy, van még valami mára? - kérdeztem.

- Nincs, majd csak egy edzés lesz, de ennyi.

- Rendben. - bólintottam. 

***

Már Németországban voltunk, amikor kavartam egy kis botrányt. Na jó nem kicsit, elég nagyot, de felidegesített a gyerek nagyon durván. 

- Pár napig nem találkozunk és már verekszel? - kérdezte nevetve Liv kamerán keresztül. - Egy napja vagytok ott és minden honnan te folysz most. - ciccegte.

- Jól van na. - dünnyögtem. 

- Amúgy meg erre tanítottalak? Ha verekedni akarsz kapd el sötét sikátorban, ahol senki nem látja. - ingatta meg a fejét mosolyogva.

- Legközelebb megfogadom ezt. - bólogattam a kezemre nézve, ami egy kicsit sebes lett.

- Miért? Lesz legközelebb?