𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 - 54

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

- Daniel! - kiáltottam az ausztrálnak könnyes szemekkel.

- Igen? - lépett a szobába. - Mi a baj? - lépkedett felém. - Fáj valamid? 

- Nézd. - mutattam felé a telefonom, amin egy videó volt megnyitva, amit Jackson küldött. 

- Úristen, de pici és milyen aranyos. - mondta olvadozva az ausztrál. 

- Ellienek hívják. - mondtam egy fülig érő mosollyal az ajkaimon. 

- Egyem meg. - nézte megbabonázva a telefont. - Ugye elmegyünk hozzájuk? - nézett fel rám nagy szemekkel.

- Persze. - bólogattam.

- Hány éves? 

- Nem rég lett négy.

- És most került hozzájuk? 

- Igen. Ma vihették haza és Jacks levideózta, ahogy körbe járja a házat, vagyis ez csak a nappaliba, mert a kerekes szék miatt nem gurult végig a lakáson, de nagyon aranyos. - magyaráztam a fiúnak.

- Nagyon édes. Van még videó? 

- Nincs. Nem küldött többet. - ingattam meg a fejem.

- Kár. - motyogta.

- Felhívjuk őket? Akkor láthatjuk.

- Jó ötlet. - mászott fel mellém az ágyra és beült a hátam mögé.

- Jól érzem, hogy kenyérre lehet téged kenni a gyerekekkel? - pillantottam hátra.

- Igen. Csak nézz rájuk. Olyan édesek. - mondta csillogó szemekkel, mire mosolyogva megingattam a fejem és az engem átkaroló karjaira nyomtam egy puszit.

- Ki gondolta volna, hogy a nagy Danny Riccnek a gyerekek a gyenge pontja. - cukkoltam a fiút, aki csak felnevetett.

- Ebbe félig tévedsz, mert nem csak a gyerekek a gyenge pontjaim. 

- Akkor mik még? Figyelek. - fordultam felé oldalasan. 

- A szép nők. - vigyorgott, mire szinte eltátottam a számat. - Különösen egy. 

- Igen és ki lenne az? - kérdeztem.

- Nem tudom ismered-e. - húzta el a száját. - Lenyűgöző személyisége van és nagyon okos. Ezek mellett még nagyon gyönyörű és nem utolsó sorban elérte, hogy mindennél jobban szeressem szóval ő tényleg nagyon különleges és fontos számomra. 

- Szerencsés nő. - mosolyogtam rá csillog szemekkel.

- Én is az vagyok vele. - mondta vigyorogva, majd egy hosszú puszit nyomott a homlokomra. - Na hívjuk fel őket. - mondta vigyorogva. Egy pár csörgés után szerencsére felvették, ezért mosolyogva intetünk a kamerába.

- Őszintén, már vártuk mikor hívtok. - nevetett Gabe. 

- Most végeztünk kábé mindennel szóval... - mondtam.

- Gratulálok a harmadik helyhez Daniel. 

- Kösz haver. - mondta Dan és hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog. 

- Mikor jöttök haza? - jelent meg Jackson és az ölében ott  volt Ellie, a négy éves kislány, akit örökbe fogadtak.

- Holnap reggel indulunk Perthbe. -mondtam.

- Akkor másnap reggelre itt vagytok. - gondolkozott Gabe. - Ha pihentetek bárikor jöhettek. - mondta végül.

- Ő Daniel bácsi és Via néni? - hallottunk meg egy halk és kissé pösze hangot, mire mindannyian elhallgattunk.

- Igen. - bólintott egy hatalmas mosollyal az arcán Jackson.

- Szia törpi. - integetett a kamerába Daniel.

- Sziasztok. - mondta kicsit nehézkesen a szót.

- Tetszik a felsőd. Régen én is imádtam a Scooby Doot. - mosolyogtam.

- Régen? - horkantott Daniel. - Heti rendszerességgel nézzük. 

- Parancsolsz? - fordultam hátra hozzá.

- Semmi, semmi. Nem mondtam semmit. - vigyorgott.

- Jól van, megjegyeztem. - bólogattam. - Ellie ugye nézzük, majd együtt? - néztem a lány felé, aki kacagva bólogatott. 

***

- Izgulok. - motyogtam, miközben úton voltunk Jacksonékhoz és már csak pár perc kellett, hogy oda érjünk.

- Miért? - kérdezte Daniel.

- Nem tudom. Csak izgulok. Szerinted tetszeni fog neki a játék?

- Biztosan. Bár nem hiszem, hogy annyira érdekelni fogja, ha megtudja, hogy hoztál neki egy Scoobys CD-ét. 

- Az a CD nagyon menő. - dünnyögtem, mire elnevette magát.

- Nyilván. Itt vagyunk. - parkolt le.

- Na induljunk. - vigyorogtam és kiszálltam az autóból. A  táskámat a hátamra csaptam, majd nagy örömmel fogadtam el Dan felém nyújtott kezét. 

- Üdvözlet kis család. - nyitottam be Jacksonékhoz. 

- Úristen. - kapott a szívéhez Gabe, aki az ajtó előtt haladt el.

- Helloka. - nevettünk.

- Mióta van neked kulcsod ide? - ráncolta a homlokát.

- Mióta Jacksnek van hozzám kulcsa, de amúgy ha pontosítani akarok akkor azóta mióta itt lakik. - mondtam, majd mosolyogva magamhoz öleltem a fiút.

- Jackson a konyhában van Ellievel. Asszem épp kajálnak.

- Ugye van még kaja? Én éhen halok. - kérdezte Daniel.

- Mielőtt eljöttünk ettél. - nézte rá összehúzott szemekkel.

- De az régen volt. - mondta nagy szemekkel.

- Biztos vagy benne, hogy elmúlt harminc éves vagy csak hozzá csapott plusz egy számot? 

- Lehet a hármas mellé csapta csak úgy hasra ütésre azt az egyest. - húztam e a számat. 

- Jackson! - vinnyogta. - Szekálnak.

- Jogosan? - hangzott a kérdés.

- Igen!

-Nem! - mondtuk egyszerre. 

- Állatkert. - morogta. - Gyere Ellie köszönjünk nekik. - hallottuk, majd pillanatokon belül megláttuk őket  is. Jackson és Ellie is lassan lépkedtek felénk, ami miatt elkerekedett szemekkel néztem őket.

- Via, Dan ő itt Ellie. - mosolygott ránk.

- Szia. - guggoltam le hozzá.

- Szia. - mondta egy kicsit megszeppenve, majd óvatosan  a hajamhoz nyúlt. - Szép a hajad. - mondta, mire elnevettem magam. 

- Köszönöm. - mosolyogtam, majd Danielre néztem, aki csillogó szemekkel nézett ránk. - Ő Dan bácsi. Kicsit kattos, de nagyon jó fej és vicces. 

- Hoztunk neked valamit. - guggolt mellém Daniel és oda adta neki a kis plüsst.

- Ez nagyon szép. - nézte nagy szemekkel a játékot. - Köszönöm. - mosolygott angyalian.

- Van még egy CD-ém,amit én kiskoromban rongyosra néztem és mivel e is szereted a Scooby Doot gondoltam elhozom neked. 

- Komolyan? - dobta le a játékot, mire elnevettük magunkat.

- Aha. - bólogattam.

- Nézünk? Ugye nézünk? 

- Persze, gyere. - álltam fel és felé nyújtottam a kezem.

***