𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 2

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎  𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Az ágyamban forgolódva idegesen rúgtam le magamról a vékony takaróm. Momo az íróasztalom előtti székemen pihent. A látványos sóhajtozásom, szenvedésem és idegességem egyikünket sem hagyta aludni.

***

- Na jó. - elégeltem meg és felé fordultam a székkel. - Mi történt Lee? - kérdeztem őt a becenevén szólítva.

- Ahj istenem meg fogsz ölni ezért. - mondta, de közben szemei csillogtak.

- Lee megijesztesz. Mi történt? - kérdeztem már a legrosszabb dologra gondolva.

- Én beadtam egy pályázatra az önéletrajzid. Fotóst kerestek a Forma 1 Renault csapatához és egy pályázatot hirdettek ki, ahova az önéletrajzot és különböző képeket kellett feltölteni. Ezt kitöltöttem neked és nyertél. Megnyerted a pályázatot. A Formula 1 Renault fotósa lehetsz. Egy e-mailben azt írták, hogy a jövő héten kezdődő tesztekre már várnak és ott kell el döntened, hogy melyik pilóta fotósa lennél. - mesélte izgatottan.

- Mit csináltál? - kérdeztem összezavarodottan.

- Én... - kezdte, de félbeszakítottam.

- Miért? - kérdeztem már hidegen.

- Mert ki kell szakadnod ebből a körforgásból, Via! Minden nap felkelsz, munkába mész, elmész Jacksonhoz és utána eltérő időkben érsz haza. Nem foglalkozol magaddal csak azzal, hogy nem létező nyomokat kergetsz. Ebbe bele fogsz bolondulni és arra gondoltam, ha elvállalnád az állást, ahova várnak szívesen kiszakadhatnál ebből. - mondta indulatosan.

- Feljelenthetnélek személyiség lopásért. - hagytam figyelmen kívül a monológját.

- Tudom, szerinted nem tudom? Ez a munkám. De ne hagyd figyelmen kívül, amit mondok Olivia. Betegesen ragaszkodsz ehhez az egészhez. - csapott az asztalra.

- Köszönöm a vacsorát. - toltam ki a székem.

- Olivia, ne hagyj itt! - hallottam még a hangját, mielőtt becsuktam a szoba ajtóm.

***

Azóta nem is beszéltem vele. Ő próbálkozott, de nem nyitottam ajtót és nem válaszoltam. Idegesen keltem fel. 23:21-et mutatott a digitális óra a szekrényemen. A szekrényemhez lépve kivettem egy sportnadrágot és egy szürke lenge trikót. Futnom kell.

Magamra kapkodva a ruhákat, kaptam magamhoz a telefonomat és fülhallgatómat. Momot megsimogatva léptem ki a szobámból. A konyhába belépve engedtem egy pohár hideg vizet. Lassan kortyolgatva támasztottam meg a könyököm a fekete márványon. Miután kiittam a pohár tartalmát az ajtó felé indultam. A kulcs csomómról szedve a bejárati ajtó kulcsát tettem ki a szőnyeg alá. Pfff, kicsit sem klisés.

A levegő meleg volt, de végre nem fülledt. Lehet itt Ausztráliában február közepe akkor is tikkasztó meleg van.

Az órámon beállítottam a futást, miközben a zene üvöltött a fülemben, majd neki kezdtem.

Elárulva éreztem magam. Azt hittem, hogy ő soha nem fog hátba támadni.

De nem is támadott hátba.

Szólalt meg egy kis hang a fejemben. Igaz, de akkor is fáj, hogy őt ez az egész annyira nem érdekli. Neki rendes családja volt. Több nevelő szülőnél is voltam. Volt, akiktől elvettek, én menten el vagy ők "dobtak vissza". Megértem, hogy számára frusztráló lehet ez, de én akkor is tudni akarom az okot és a válaszokat.