𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 22

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Talán hajnali kettő, három óra lehetett, amikor a telefonom csörgésére keltünk.

- Kapcsold már ki. - morogta Dan a nyakamba.

- Pillanat. - motyogtam álmosan, miközben a telefonomért nyúltam. Bejövő hívás: Jackson. Daniel kezeit lelökve magamról ültem fel, miközben fogadtam a hívást.

- Jacks? - szóltam bele már-már könnyezve az izgalomtól.

- " Téves kicsi lány. " - hallottam meg Gabe hangját.

- Ne már Livi, aludjunk. - ült mögém Daniel.

- " Oooo, ott van Daniel cimborám is? Mit csináltatok ti együtt? "

- Inkább kihangosítalak. - nevettem fel.

- Ki az? - dünnyögte álmosan a vállamba.

- " Ki más lenne cimbi? Egyetlen csodálatos és szexi katona barátod van itt. "

- Gabe ember, de rég hallottam a hangod. - villanyozódott fel az ausztrál is.

- Hogy vagytok? Mikor jöttök haza? - támadtam le őt a kérdéseimmel.

- " Via, ezért hívtalak. Egy kicsit rosszul sültek el a dolgok. Volt egy támadás, amiben Jackson szerezett egy-két sebet, ezért most a gyengélkedőn van. Pár napot pihenünk, de utána vissza kell menjünk. " - mondta letörten. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy arra gondoltam, hogy Jacksonnak baja esett.

- Mi történt vele? - kérdeztem halkan. Daniel a karjait körém fonta és a kezemet kezdte simogatni.

- " Ezt nem mondhatom el Via, sajnálom. Állítása szerint pár nap múlva már kutya baja lesz. "

- Te jól vagy? - kérdeztem megpróbálva lenyelni a gombócot a torkomban.

- " Egy-két horzsolásom van, de nekem semmi bajom. " - mondata után már nem tudtam mit mondani csak Jackson körül jártak a gondolataim.

- Mire számítsunk ebben a pár napban? - kérdezte Dan.

- " Elérhetőek leszünk, mert rendkívüli tárgyalások lesznek. Holnap lehet már Jacksonnal is tudtok, majd beszélni. "

- Rendben.

- " Via még itt van? "

- Itt vagyok. - motyogtam.

- " Ne haragudj, hogy felébresztettelek ezzel titeket, de gondoltam tudni akarod és jól esett nekem is beszélni valakivel. "

- Nincs semmi baj Gabe. Örülök, hogy szóltál csak... - kezdtem, de nem fejeztem be.

- " Nem lesz semmi baj Via. De mennem kell. Próbál meg vissza aludni, később még hívlak. "

- Rendben. Vigyázz magadra. - mormogtam, majd megszakadt a vonal.

Percekig néztem még az elsötétült telefont, miközben Gabe szavain gondolkoztam.

- Livi. - szólt Daniel, de nem érdekelt.

- Kimegyek a mosdóba. - motyogtam és kikászálódtam az ölelésből.

Kissé instabilan, de eljutottam a fürdőig, ahol a mosdókagylóra támaszkodtam és úgy néztem farkasszemet önmagammal. Zöld szemeim könnyben úsztak és arcom sápadt volt. A hajam kócosan omlott a vállamra és a fekete póló, amit viseltem - ami Danielé - csak még jobban elsápított. Hagytam, hogy a könnyeim lecsorogjanak az arcomon, miközben lehajtottam a fejem. Nem akarom elveszíteni Jacksont és a tudat, hogy megsérült megrémisztett. Olyan, mintha a testvérem lenne. Ő nem hagyhat itt.