𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 25

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

- Mennyi az idő amúgy? - kérdezte Dan, mikor vissza értünk a hotelba.

- Fél kilenc, miért? 

- Mich azt mondta, hogy veled lesz ma este vagy délután. - ráncolta a homlokát.

- Megbeszéltük, hogy letudjuk mind a ketten a napi edzést és utána nálam beszélünk ki téged.

- Kibeszéltek? - háborodott fel a pilóta, miközben megnyomta a lift hívó gombját.

- Hát hogy a viharba ne? Valakivel meg kell beszélnem, hogy milyen hisztis voltál ma, ha már Jacksonékról semmi hír.

- Még mindig? - kérdezte kissé csalódottan.

- Még mindig. - bólintottam sóhajtva. - De, ahogy te szoktad mondani maradjunk pozitívak.

- Na látom tanulsz. - vigyorgott rám.

- Ki ne jegyezné meg, ha 0-24-ben ezt csipogják a fülébe? - tettem fel a költői kérdést.

- Nem jöhetek én is? - kérdezte Dan, miután kiszálltunk a liftből.

- Kibeszélni téged? Biztos, hogy nem. - nevettem.

- Ne már esküszöm csendben leszek.

- Akkor sem. - ingattam a fejem.

***

- Érzel is valamit Daniel iránt? - kérdezte Michael, miközben a kezében tartott pohárba ivott.

- Határozottan, de nem tudom mit. Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem vagyok szerelmes belé. Több, mint barát már. - kortyoltam a borba.

- Nehéz estek vagytok. - ingatta meg a fejét mosolyogva.

- Tudsz valamit, amit én nem? - ráncoltam a homlokom.

- Sajnos nem. - biggyesztette le az ajkait.

- Ez igazán szomorú.

- Az bizony.

- Neked van valakid most?

- Nincs senkim. Jó lenne egy állandó pár, de izgalmasabb az egy éjszakás kaland.

- Nos, igen ezt tapasztaltam. - kuncogtam.

- Érdekes első találkozás volt az biztos.

- Főleg, hogy most itt borozunk.

- És Danielt beszéljük ki. - bólogatott.

- Mióta dolgozol vele?

- Már olyan régóta, hogy én sem tudom. Redbullos volt, amikor hozzá kerültem és azóta vele vagyok. 11 éves kora óta ismerjük egymást.

- És még élsz? Kérlek áruld el, hogy csinálod. - nevettem.

- Türelem, pia, csajok, pia és persze az is segít, hogy addig kínozhatom ameddig csak akarom és úgy, ahogy akarom. - mondta elgondolkozva.

- Fotósként nekem erre sok lehetőségem nincs.

- De van, ha ismersz engem. Csiripeld el mi volt a baj és hidd el megfizet érte. - kacsintott rám.

- Mostantól elég sok munkád lesz vele azt hiszem. - nézegettem a körmeim.

- Egye fene. Majd te is ott leszel és kiröhögjük.