𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 70

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Mosolyogva néztem végig a szobán. Az én szüleim és Dan szülei is ott voltak. Jace, Lily és Michelle látszólag jól elbeszélgettek, ami csak még szélesebbre húzta a mosolyom. Daniel Isaacel játszott, aki nagyokat kacagva tűrte, hogy ausztrál még a halált is kicsikizze belőle. Boldog voltam, mert biztos voltam benne, hogy Danielnél jobb apa nem lesz. 

- Mi újság? - lépett mellém Gemma, Jace barátnője. 

- Nincs semmi különös. Veled? - fordultam feléé.

- Hiányzott már, hogy így összejöjjön ez a kis társaság. 

- Szerintem mindenkinek. - mondtam és ismét körbe pillantottam a szobában. 

- Ugye tudod, ha épp nem te figyeled őt akkor fél szemmel ő figyel téged? - utalt Danielre.

- Mert Jace nem ezt csinálja? - intettem a fiú felé.

- De most nem róla volt szó. - nevette el magát, mire csak megrántottam a vállam. 

- Nem. - ingattam a fejem és egy reszketeg sóhaj hagyta el a számat.

- Baj van? - kérdezte.

- Nem, csak majd mondani akarunk valami Dannel és izgulok. - mondtam. 

- Történt valami? - kezdett egyre jobban aggódni.

- Igen, de nyugi semmi rossz. - nevettem el magam.

- Oliii. - kapaszkodott a lábamba Isaaac, mire mosolyogva néztem le rá. - Daniel azt mondta, hogy ide jöhetek hozzád is.

- Ez nem is kérdés prücsök. - vigyorogtam, majd felemeltem őt és közben próbáltam nem felnyögni, mert húzódott a sebem és elfejtettem, hogy amúgy van. Neked is sok eszed van Olivia, gratulálok. 

- Liv. - szólt Dan,mire csak megforgattam a szemem, mert tudtam, hogy mit akar mondani. 

- Integess a birka nagybácsidnak Isaac. - mosolyogtam a kisfiúra, aki nevetni kezdett a megszólalásomon. 

- Köszi drágám, ez nagyon kedves volt. - dünnyögte, majd elvette tőlem Isaacet, aki csúnyán nézett az ausztrálra.

- Én Olihoz jötte Dan bácsi. - mondta, mire mindannyian elnevettük magunkat. 

- De én meg hozzád. - kontrázott rá a pilóta. 

- Nem érdekel. - rázta meg a fejét.

- Isaac, ne legyél gonosz. - szólt rá Michelle, de látszott rajta, hogy a mosolya ott bujkál neki is.

- Anyaa. - kezdte nyújtogatni Michelle felé a kezét, mire csak mosolyogva néztem őket.

- Ugye tudod, hogy ezt még megbeszéljük? - hajolt a fülemhez Daniel.

- Dehogy beszéljük. - ingattam meg a fejem. - Csak haluztad. - mondtam, mire elnevette magát és egy puszit nyomott a fejemre.

- Hogyne. 

- Mikor szeretnénk elmondani amúgy? - kérdeztem halkan.

- Most?

- Oké. - bólintottam lassan.

- Nem lesz baj. - mosolygott rám biztatóan.

- Öhm, azt hiszem szeretnék valamit mondani Daniellel. - kezdtem idegesen, mire mindenki felénk kapta a tekintetét. Jace mindent tudóan elmosolyodott és biztatóan pillantott ránk.

- Kisbabánk lesz. - mondtam ki gyorsan és ha Daniel nem fogta volna a derekamat biztos vagyok benne, hogy ott helyben csuklottam volna össze. 

- Komolyan? - kérdezte Michelle először és egy hatalmas mosoly volt az arcán.

- Igen. - mondta Daniel.

- Gratulálunk. - ölelt magához Grace, majd Joe is. Félve pillantottam anyuékra, de ők is mosolyogva figyeltek minket. 

- Túl felnősz. - nevette el magát Maggie.

- Mennyi idős? - kérdezte csillogó szemekkel Gemma.

- A héten lett 7 hetes. - mondtam vigyorogva.

- Örülünk nektek. - ölelt át anyu. - De nem korai? - kérdezte, mire elakadt a lélegzetem.

- Nem terveztük, de így alakult. - mondta Dan. 

- Mikor fog megszületni? - kérdezte Lily.

- Augusztus eleje.

- Már most várom. - vigyorgott.

- Hidd el mi is. - nevette el magát Daniel.

- Már most jól indul ez a karácsonyozás. - vigyorgott Jace.

- Várjunk csak. - ráncolt a homlokát Gemma. - Te tudtál róla?

- Neeem. - rázta meg a fejét, miközben elnyújtotta a szót. 

- Chh. - csapat meg  a karját Gemma nevetve.

Mosolyogva pillantottam fel Danielre, aki a fejét csóválva nézett végi a szobán, miközben szorosabban fonta körém a karjait és a fejét a fejemre hajtott. Minden, amire vágytam most itt van és ennél boldogabb soha az életben nem is lehettem volna. Mindenki mosolygott, nevetett és egyszerűen csak boldog volt, ami az én kis lelkemet is megnyugtatta.

***

Hujuj nem tudom mit mondjak. Elég lapos és béna részt lett és rövid és... De a folytatás esküszöm jobb lesz, holnap kint is lesz, mert még van egy-két dolog, amit finomítanék rajta, de szerintem nem lesz olyan gyászos, mint ez a rész lett.

Amikor elkezdett kirajzolódni bennem a történet vége nem akartam megírni, mert Liv és Dan története nagyon szívemhez nőttek és neheze engedtem volna el őket, de sikerült valami folytatást kitalálnom, ami egész jó lesz. Őszintén fogalmam sincs, hogy pár hónap alatt, hogy tudtam ennyi részt megírni, de imádtam az összes részt megtervezni és leírni. 

És akkor még egy jó hírként, kitettem az új Landos kis szösszenetet is, szóval ha gondoljátok kukkancsátok meg. Paff itt a borítója is:

Plusz Danno és Liv folytatásának a borítója: