𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 36

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Csütörtökön már hajnalban fent voltam. Kissé émelyegtem és olyan volt mintha apró tűket szúrkálnának a fejembe. Nagyon kellemes volt.

- Miért vagy fent ilyen korán? - bújt hozzám Daniel hátulról. A telefont letéve hagytam, hogy szorosan körém fonja karjait. Tipikus Daniel illata megnyugtatott és meleg ölelése csak még jobb volt.

- Nem bírok aludni. És te? - kérdeztem vissza.

- Nem vagy mellettem. - gyerekek had mutassam be a reggeli rekedtes hangú és romantikus Danielt. Kár, hogy többségében jobban szeret csipkelődni meg kötekedni, mint ez, de unalmas lenne vele az élet, ha nem lenne ilyet. - Nem jössz vissza? - búgta álmosan.

- Nem hiszem. - ráztam meg a fejem, ami igazán rossz ötletnek bizonyult, mert csak fájdalom nyílalt a fejembe, ami miatt grimaszba torzult az arcom. Remélem nem látta.

- Mid fáj? - persze, hogy látta. Hát, hogy a viharba ne?

- Semmi, nem lényeges. Menj vissza pihenni nyugodtan. Hosszú lesz a mai napod. - simítottam végig a  kidolgozott kezén.

- Addig nem amíg nem mondod el mi a baj. - makacsolta meg magát. Mondtam már, hogy reggel rosszabb, mint egy dac korszakot élő kisgyerek? Nem? Kár, mert sokkal rosszabb tud lenni.

- Meg vagyok veled áldva. - motyogtam. - Csak a fejem fáj, meg émelygek egy picit és olyan furcsán érzem magam.

- Meleg víz? Az jó émelygésre.

- Már próbáltam, de semmi haszna.

- Akkor valami gyógyszer?

- Nem fogok reggel fél hatkor gyógyszert enni. - ráncoltam a homlokom.

- Pedig akkor vissza jöhetnél még aludni. Lenne még majdnem 2 teljes óránk.

- Visszajövök, hogy legalább te aludj és max majd futok, ha hánynom kell. - rántottam vállat.

- Nem szeretem, amikor ilyen vagy. - dünnyögte.

- Milyen?

- Ilyen izé. - mondta, mire felnevettem és lehámoztam magamról a karjait.

- Inkább gyere. - ugrottam le a székről. Kis fekete pontok jelentek meg előttem hirtelen, ami miatt lehunytam a szemem és olyan könnyűnek éreztem magam.

- Jól vagy? - fogta át a derekam Dan.

- Persze, csak megszédültem egy kicsit, de mehetünk.

- Egy kicsit? Ezért néztél úgy ki, mint akinek lesz egy randija a padlóval? -  csipogta.

- Jól van apu felfogtam, de menjünk már. - morogtam.

***

- Olivia - szólt rám erélyesen Daniel, amikor már a pulóveremet vettem fel.

- Nem fogok itt maradni. Van munkám és el kell azt végeznem Daniel. - mondtam.

- De alig állsz a lábadon. - akadt ki teljesen.

- Daniel!

- Szórakozol velem ugye?

- Nem, de ha én nem csinálom meg a munkám ki fogja?

- A másik gyerek, akinek nem tudom a nevét. - akaratlanul is elmosolyodtam a fiú feledékenységén.

- Christiannak hívják.

- Leszarom. Ma maradj itt kérlek. Pihenj. - fogta közre az arcom.

- Nem akarok.

- Nem kérdeztem. - vigyorgott.