𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡𝑒 𝑟 ~ 7

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙  𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Az idő nem tudom mennyi volt, amikor levegőért kapva keltem fel. A tüdőm égett és apró fekete pontokat láttam. Levegő. Levegő kell nekem. Megfulladok. Ezekkel a gondolatokkal botorkáltam a szoba ajtómig, aminek szinte neki csapódtam. Michael ajtaján többször is kopogtam, de nem nyitotta ki. Le kellett ülnöm, mert a falak forogni kezdtek. Sípolva kapkodtam a levegőt, miközben a kezemet a mellkasomra szorítottam. Álló helyzetbe küzdve magam indultam el a 401-es szoba felé. Térdre esve nyögtem fel, miközben a levegő egyre csak fogyott. Erőtlenül kopogtam az ajtón, de ekkor már biztos voltam benne, hogy ennyi. Senki nem fog segíteni. A mellettem lévő ajtó lassan nyílt ki.

- Daniel te mi a fenét csinálsz itt? - kérdezte, de csak egy erőtlen nyöszörgés hagyta el a szám. - Hé, nagyfiú mi a baj? - guggolt le mellém. Úgy éreztem már semmi levegőm nincs. A kezéért nyúltam és magamhoz szorítottam, miközben a szememet lehunytam.

- Oké Daniel nincs semmi baj, hallasz? Nincs baj. Gyere menjünk be. - segített felállni.

A lábaim nem sokáig bírták a szolgálatot és hamar bemondták az offot. A térdeim hangosan koppantak, miközben úgy éreztem, hogy felrobban a tüdőm.

- Na jó Daniel mi a frászt csináljak? Figyelj rám. Nyisd ki a szemed kélek. Nyisd ki. - tisztán értettem, hogy mit mond, de nem tudtam megcsinálni. - Jó, oké akkor kérlek próbálj meg lábra állni. Csak 10 lépés. Nem több. - kezdett elmosódni a hangja, de megpróbáltam össze szedni magam.

Nem tudom hol voltam. A hangok összemosódtak és hideg volt. Nagyon hideg volt. Nem éreztem már sok mindent. Olyan volt, mintha elkezdett volna megszűnni minden, amikor valaki hideg folyt le rajtam. Percekig ültem mozdulatlanul, mire lassan nyitogatni kezdtem a szemem.

Livi volt előttem és láttam, hogy mozog a szája, de nem értettem. A szemeimet lehunyva döntöttem a falnak a fejem. Apró kezek rázták meg a vállam.

- Danegft hallarts? -hallottam tompán a hangját.

- Daniel? - értetettem meg a nevem.

- Daniel hallasz? - kérdezte pániktól fűtött hanggal. A szememet kinyitva láttam, hogy egy könnycsepp száguldozott le az arcán.

- Hallak. - mondtam rekedten. Éreztem, hogy kapok levegőt. Tudtam lélegezni. Már csak a jéghideg víz volt, ami folyt rám és bántotta a testem.

- Istenem. - sóhajtotta és elzárta a csapot. Szemeimet végig vezetve rajta láttam, hogy pizsamában van és tekintete fáradtságot és félelmet tükröz. Túl jól ismertem már ezt a tekintetet.

- Sajnálom. - motyogtam.

- Nincs semmi baj, oké? - szipogott. Nem foglalkozva a zuhanytálcában megállt hideg vízzel bemászott mellém és magához ölelt. Kezeimen úgy éreztem mázsás súly van, de ennek ellenére felemeltem és körbe fontam a lány hátán. Teste meleget árasztott, ami miatt csak közelebb akartam tudni magamhoz.

- Sajnálom. Nem akartalak felkelteni. - motyogtam.

- Nincs semmi baj Dan. Gyere állj fel. - kezdett el felhúzni. Kissé instabilan, de meg tudtam állni a lábamon.

- Tessék, itt egy törölköző. - nyújtott felém egy fehér anyagot. Magam köré tekerve próbáltam leplezni a vacogásom.

- Egy pillanat és itt vagyok, oké? - nézett rám, mire csak bólintottam. - Ne ájulj el kérlek. - nézett még vissza.

A kád szélére leülve néztem, ahogy a vízcseppek lefolynak a lábamon. A hajamból is csöpögött a víz.

- Jó itt vagyok. Hoztam neked egy pulóvert és száraz ruhát. Becsuktam a szoba ajtód. Zuhanyozz le meleg vízzel és kint megvárlak. Kiálts vagy valami, ha baj van, rendben? Addig csinálok neked egy teát. - hadarta.