𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 18

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Hogy milyen érzés, hogy tudom én fogom elveszíteni a játékot? Még én sem tudom. 2 dologban biztos vagyok. Az első, hogy még biztos, hogy nem fogom Livinek elmondani, hogy bármit is érzek iránta, mert félek, hogy csúnyán orra esek. A második, hogy még én magam sem vagyok semmiben biztos és addig nem is akarok semmit kijelenteni.

Mosolyogva néztem a lányra. Zöld szemei csillogtak, miközben a haját fogta össze. A vírusra való tekintettel egy fekete maszkot viselt. Egy fekete hosszú ujjú és egy bordó szoknyát viselt, ami nagyon vonzóvá tette őt.

- Daniel az Isten szerelmére, csak egy kép erejéig állj meg egy helyben! Nem hiszem el. - morogta.

- De miért? Így nem jó? Vagy jobb lenne így? - hergeltem tovább őt.

- DANIEL! - kiáltotta, mire csak nevettem.

- Jó, oké befejeztem. - álltam meg egy helyben, mire felsóhajtott. - Vagy még sem. - kezdtem bele újabb idétlen táncmozdulatokba. Idegesen sóhajtott egyet, de nem szólt semmit.

- Sóhajtozgatnál ennyit alattam is. – mondtam vigyorogva neki.

- Álmodban Daniel, álmodban.

- Ott mást is csinálunk drágám. – kacsintottam rá, mire csak megforgatta a szemét, de nem szólt semmit.

Az első brit verseny előtt voltunk és Livinek kellett csinálnia egy fotó sorozatot a szponzori cuccok miatt.

- Jó elmehetsz. - motyogta.

- Milyenek lettek? - ugráltam mellé.

- Remélem lett egy pár olyan, amiből össze tudom hozni, amit kértek, mert ha nem én megfojtalak. - dünnyögte.

- Ugyan már Livi. Rólam csak jó képeket lehet csinálni. - vigyorogtam.

- Nagyszerű akkor kérlek mássz le a vállamról és hagyj dolgozni most, ha már képes voltál másfél órát elökörködni itt. - mondta szemrehányóan.

- De nekem is rá kell bólintsak a végeredményre majd. Sőt segíthetnék kiválasztani a képeket. - erősködtem.

- Hogyne, hogy minden élet erőm leszívd. - puffogta.

- Végeztetek? - nyitott be egy ismeretlen alak. - Már itt vannak a Williamsesek.

- Még össze kell pakolnom, de amúgy kész vagyunk. - felelte a lány.

- Rendben. - biccentett az idegen, majd eltűnt.

- Hogy valami hasznod is legyen kérlek hozod az állványt? - pakolt bele a táskájába, amit hátára kapott. A kameráját a nyakába akasztotta és még a kezébe vett egy táskát. Egy amolyan ezt te sem gondolod komolyan nézéssel illettem meg őt, majd elvettem egy táskát.

- Korán van még ahhoz, hogy úgy nézz ki, kint egy karácsonyfa Livi. - cukkoltam.

- Daniel, viselkedj már a jó ég áldjon meg!

***

Unottan néztem a plafont miközben Olivia a laptopján dolgozott. 1 óra múlva a pályán kell lennünk, ugyanis sajnos nem úszhatom meg a sajtó napot.

Egy sóhajt eleresztve húztam elő a telefonom, amin váltottam egy pár üzenetet anyával. Megígértem neki, hogy amint tudok haza megyek, majd hozzájuk. Ezután végig pörgettem az Instagramot, de ott sem találtam semmi érdekeset, ezért percekkel később bezártam az appot.

- Mi lenne, ha egy kicsit csendesebben unatkoznál? - pillantott rám Livi.

- Nem tudom, de ez nagyon unalmas. - nyöszörögtem.