𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 60

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Lesokkoltan néztem a kivetőt. Még levegőt is elfelejtettem venni. A garázsban pillanatok alatt fagyott meg a hangulat és lett néma csönd. Hatalmas tűz volt és az autó ketté szakadt. Több, mint 200-al csapódott a falba és az ütközéskor egyből ki is gyulladt.

A mezőny szép lassan vonult be a bokszutcába a piros zászló miatt  de sokan továbbra is csak a kivetítőt néztük, ahol az égő autót próbálták eloltani, de még senkit nem szedtek ki.

- Oli. - fogta meg a karom Mich.

- Ne. - söpörtem le a kezét és szemeimmel továbbra is a kivetítőt figyeltem, de pillanatokkal később már a bokszutcán volt a kamera, így nem láttunk semmit. Úgy látszik a kamerás stáb tagjai nem merik mutatni az eseményeket. - Túléli, ugye? - fordultan Michael felé.

- Nem tudom. - ingatta meg a fejét. - Daniel most száll ki. Gyere, szerintem szüksége lesz rád. - karolta át a vállam.

Mi lett volna, ha Daniel ült volna abban az autóban és vele történt volna meg ugyan ez? Mert végülis vele is bármikor megtörténhet. Soha semmi nem garantálja, hogy ő épségben fog kiszállni az autóból.

Egy nagy levegőt véve próbáltam lenyugtatni magam és arra gondolni, hogy ez történt és nem is fog megtörténni vele.

A sisakjával a fején lépkedett felénk, miközben az overálját húzta le.

- Add. - nyújtotta a kezét Michael Dan sisakja felé, aki szótlanul vette le és adta az edzőjének.

- Kaphatok 5 percet? - kérdezte végül.

- Persze. - bólintott Mich.

- Gyere. - karolta át a derekam és a pihenője felé vettük az irányt.

- Túl nagy a csend kint. - motyogta, mikor beléptünk a helységbe. - Ez soha nem jelent semmi jót. - nyelt egy nagyot, majd kezeit egy ölelésre tárta.

- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? És ezt teljesen komolyan mondom, mert bolondulok érted Liv. És nem tudom Romain mondta-e a feleségének, de lehet nem mondhatja többször és szeretlek, oké? Csak nagyon szeretlek. - vette szaporán a levegőt Daniel.

- Tudom. Persze, hogy tudom Dan. Én is nagyon, nagyon szeretlek. - motyogtam a könnyeimmel küszködve. - Szeretlek. - suttogtam és ha lehet még szorosabban öleltem magamhoz a pilótát.

- Nem  akarom, hogy meghaljon Liv. Romain lehet nem a legjobb autóban ül, de nagyszerű versenyző és családja van. Nem halhat meg. - kezdett bepánikolni.

- Dan. - próbáltam egy kicsit elhúzódni tőle, hogy a szemébe nézhessek, de nem engedte. - Nem hal meg. Fejlettek az autók és már biztosan kiszedték. Nem lesz baj, oké? Próbálj megnyugodni. - nyomtam egy puszit a vállára. - Nem lesz baj. - ismételtem meg magam, mert igazából még én sem nagyon hittem ezt el.

Percekkel később Daniel szép lassan enyhített a szorításán, így már az arcára tudtam nézni. Szemei neki is könnyesek voltak.

- Nincs baj. - vezettem a kezemet borostás arcára. Válaszként csak erőtlenül bólintott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Vissza kell mennünk. - dünnyögte.

- Akkor nincs mese. - sóhajtottam.