𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 33

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Félve néztem Danielre, aki idegesen pakolt mindent a táskájába.

- 2 másodperc érted? 2 kellett volna, hogy meglegyen az a kibaszott harmadik hely. Ha van még három vagy négy kör simán behozom. Nem hiszem el! - csapta le a telefonját.

- Hé, figyelj. - léptem közelebb. - Meglesz a harmadik hely, oké? Lehet, hogy most nem jött össze, de biztos vagyok benne, hogy idén leszel pódiumos. - próbáltam jobb belátásra.

- Igazán kétlem. Most meg lett volna az esélyem, de elbasztam szóvak ez van. Nem lettem és nem is leszek az, ha így folytatom. - válaszolta indulatosan.

- De Dan... - kezdtem, de félbeszakított.

- Nincs de Olivia! Ez van, nem kell szépíteni, mert attól nem lesz jobb. - felelte már szinte kiabálva. Meghökkenve néztem rá, mert soha nem volt még ilyen.

- Akkor hajrá. Gyerünk üvöltözz, ha attól jobb lesz. - feleltem.

- Inkább most menj el. - fordult el. Komolyan lassan a halak megirigylik, olyan precízen fogok tátogni.

- Hogy mi? - nyögtem ki nehezen.

- Azt mondtam, most menj el Olivia, szeretném egyedül lenni.

- Nem, mi van ha kárt teszel magadban, mert olyan ideges vagy?! - aggódtam.

- Menj már ki! - rivallt rám.

Megadva magam, egy sóhaj után kiléptem, majd a saját irodám felé vettem az irányt. A táskába összepakoltam mindent, amit el kellett vinnem és már úton is voltam vissza a hotelbe. Azt hiszem jobb ha nem várom meg most Danielt. Taxival negyedóra alatt vissza értem szerencsére. A szoba alapból nem nagy, aminek hála nem érzem benne magam egy hangyának. 

A cuccaimat lerakva szedtem össze a futós cuccom. Mivel a telefonom keményen 6 százalékon nyomja, ezért úgy döntöttem nem viszem magammal. Egy fekete cica nadrágot és egy kék pólót vettem magamra. Mivel nincs olyan hideg, ezért nem vettem magamhoz pulóvert, meg úgyis futni fogok az melegen tart. 

Furcsa volt zene nélkül futásnak indulni, de talán jobb is így most. A gondolataim ezer felé voltak. Komolyan féltem, hogy Daniel kárt tesz magában, de jobban nem is akartam hergelni. Jobb, ha most lenyugszik és akkor utána beszélünk majd. Remélem, hogy nem lesz baja és le tud nyugodni. 

Nem voltak olyan sokan az utcán, de még így is kerülgetnem kellett őket. Sokan most indultak haza a munkából és igazából furcsa volt ilyen időben futni, mert általában este szoktam, de most semmi dolgom nem lett volna és ez segít kitisztítani a fejem. 

Mosolyogva figyeltem, ahogy egy kislány az apukája kezét fogva lelkesen mesélt neki. Két copfba volt kötve a haja és egy rózsaszín virágos ruhát viselt. Nagyon aranyosan festett. A tekintetemet elszakítva róluk futottam tovább. Szemben velem egy idős hölgy sétáltatott egy kis kölyök kutyát, aki mindenkire boldogan ugrált, hogy játszanak vele. Melletük elhaladva a kutyus nekem is ugrálni kezdett, ezért megállva lehajoltam hozzá megsimogassam.

-De aranyos vagy. - mondtam neki, miközben egyfolytában ugrált.

- Ne haragudjon, még nem tanulta meg, hogy nem szabad ugrálni. - mondta az idős hölgy.

- Ugyan nincs semmi gond. - feleltem mosolyogva. - Mennem kell kis haver. - simogattam meg utoljára. - Viszontlátásra. - fordultam a hölgy felé, aki mosolyogva intett.

***

Leizzadva és lihegve léptem be a szobámba. Nem tudom mennyit futottam, de rendesen elfáradtam az biztos. Mély lélegzeteket véve próbáltam normalizálni a pulzusom és a légzésem is, amikor hangokat hallottam. 

- Mond, te normális vagy? - kérdezte Daniel kiakadva. 

- Mi? Miért? 

- Tudod te mennyi az idő? -kérdezte szikrákat szóró szemmel.

- Nem?

- Majdnem hét óra. 

- Nem értem, ezzel mi a baj? - ráncoltam a szemöldököm.

- Az Drágám, hogy kerestelek. Fél vagy háromnegyed hat felé értem vissza és kerestelek. A recepciós azt mondta elmentél akkor már és hívtalak, de nem vetted fel. Tudod te mennyire aggódtam érted? - kérdezte már sokkal higgadtabban. 

- Sajnálom, le voltam merülve és töltőre raktam a telefonom. - néztem rá bocsánat kérően. Komolyan ez olyan, mintha valami elbaszott szappan operában lennénk.  

- Soha többet ne csinálj ilyet. - mondta komolyan.

- Nem fogok. - ingattam meg a fejem nemlegesen. 

- Akkor jó. - sóhajtott fel, majd magához ölelt. 

- Ne már, izzadt vagyok, mint egy ló. - próbáltam eltolni.

- Nem érdekel. - szorított még jobban magához.

- Most meg megfojtasz. - motyogtam. 

- Fejezd már be. - nevetett fel.

- Jól van na. - dünnyögtem. - Jobb már? Letudtál nyugodni? - kérdeztem.

- Igen. Ne haragudj, hogy kiabáltam veled.

- Elmosta a víz, meg amúgy is megértem, hogy ki voltál akadva. - simogattam a hátát.

- Köszönöm. Amúgy Mich rendesen kiugrott a bőréből amikor elmondtam neki, hogy együtt vagyunk. 

- Mire számítottál? Mich már április óta össze akart minket hozni. - nevettem fel.

- Hát igen kicsit rá volt pörögve a dologra. - helyeselt nevetve. - Egyébként tudod mi lesz nagyon jó még? Vagyis inkább vicces.

- Ne kímélj, mi? 

- Amikor anyuéknak úgy mutatlak be, majd mint a barátnőmet. Szerintem még egy pofont is fogok kapni, amiért ezt csak akkor mondom el, majd neki. 

- Hát igen ez benne van, de majd próbálok halkan nevetni. - cukkoltam őt.

- Nem is számítottam más válaszra. - forgatta meg a szemeit.

- Akkor jó. - kuncogtam.

- Amúgy nem akarunk enni valamit? - kérdezte, mire felnevettem.

- Neked mindig a kajáláson jár az eszed? 

- Részben. Java részt igen a kajáláson, de rajtad is sokszor jár az eszem. - vigyorgott, mire éreztem, hogy az arcomba vér szökik. - Csak nem elpirultál? - nézett rám győztes vigyorral. 

- Örülsz a fejednek, mi? - dünnyögtem. 

- Nagyon. De visszatérve a kajálásra, nem megyünk? Kilyukad a hasam, olyan éhes vagyok. - nézett rám könyörgően.

- Menjünk. - nevettem fel.

- Nagyszerű. - nyújtotta felém a kezét.

- Biztos jó ötlet, hogy kézen fogva megyünk egy zsúfolt helyre? - kérdeztem vonakodva, miközben megfogtam Daniel nagy kezét.

- Ez jó kérdés. Akkor még ne jelentsük be, igaz?

- Persze, ha nem probléma. Nem akarom, hogy azt hidd nem akarok veled mutatkozni csak most még nagyon korai lenne. - magyaráztam ideges kéz mozdulatokkal. 

- Nem, egyáltalán nem baj. Én is így gondolom, nyugi. 

- Rendben. - bólintottam megkönnyebbülten. 

***