𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 35

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Kedd délután már semmi értelmeset nem csináltunk Dannel csak filmet néztünk és lustálkodtunk. Szerda, vagyis ma reggel nem lettem jobban, sőt csak rosszabb, de nem akartam lelombozni az ausztrál barátomat ezzel, ezért minden erőmet összegyűjtve elkészültem és elindultam vele felfedezni Sochit. Szeptember végéhez képest az idő már kezdett hűvös lenni főleg itt Oroszországban, ezért a farmer, pulcsi kombómra még felkaptam egy széldzsekit és már útnak is vághattunk.

- Mit szólnál, ha innánk egy kávét és utána sétálnánk? - kérdezte.

- Jó ötlet. - bólintottam mosolyogva, bár sokat nem láthatott a mosolyból az átkozott maszk miatt.

- A szokásosat? - nézett rám kíváncsi tekintettel, mire csak ismét bólintani tudtam. A végén, olyan leszek, mint azok az idegesítő bólogató bábuk. Csodás lenne, nem? Szerintem sem.

Attól függetlenül, hogy az idő egy kicsit borult volt rengetegen voltak kint. Ebből kiindulva szerintem megint lesz egy-két felrebbenő pletyka és találgatás rólunk. Rólunk. Olyan jó ezt kimondani.

- Parancsolj. - nyomott a kezembe egy papír poharat Daniel.

- Mi? Te már meg is jártad? - kérdeztem meglepetten.

- Igen. Kiindulva abból, hogy ennyire figyelsz simán elrabolhatnak mellőled és fel sem tűnik. - csóválta meg a fejét ciccegve.

- Ez nem igaz, csak elbambultam. - ellenkeztem ellene.

- Aha, hogyne. - forgatta meg a szemét nevetve. Még épp időben kaptam el a pulóvere könyökét és rántottam vissza, mielőtt kilépett volna a pirosra és matricát csinált volna belőle egy autó.

- Ez közel volt. - vakarta meg a tarkóját.

- Nem figyelek, mi? - vetetten a szemére. - Amúgy még egy, hogy nem nézel körül Forma 1-es pilótaként Daniel Ricciardo és én úgy megpofozlak, hogy a fal adja a másikat. - mondtam neki.

- Hű, de erőszakos valaki, csak épp megfeledkezik az erő elosztásról kettőnk között.

- Emlékeztesselek, hogy kaptál már olyan pofont, ami után ott maradt a kézlenyomatom vagy elevenítsem fel? - pattogtam.

- Mi van bevetted reggel az erő vitaminokat, hogy ennyire erősködsz itt? - kötekedett.

- Nem, de ha így folytatod befogom. - húztam fel az orrom.

- Hogyne Livi, hogyne. - karolta át nevetve a vállam.

- Én esküszöm megverlek csak érjünk vissza a hotelbe. Szét szedlek, mint kutya a kanapét. - morogtam. Kijelentésem után, olyan hangosan kezdett nevetni, hogy egy páran utánunk fordultak.

- Az isten szerelmére halkabban már, te majom! - csaptam hátba, mire még jobban vihogni kezdett.

- Nem bírom. - nyögte ki nehezen.

- Szólj, ha kiröhögted magad. - motyogtam, miközben bele kóstoltam a kávémba, ami elég íztelen lett. Miért utál ma az univerzum? Isten se bottal ver, hanem Daniellel. Kispórolják a kávémból a kávét és az ízesítést. Mi jön még?