𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 31

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦

Vasárnap reggel arra keltem, hogy Daniel az oldalam cirógatja, miközben apró kis puszikat hagy az arcomon.

- Ébresztő. - mondta. Amit kifújt levegő a bőrömön landolt, ezzel elérve, hogy libabőrös legyek.

- Még ne. - motyogtam, miközben magamhoz öleltem őt a nyakánál fogva.

- Pedig hoztam reggelit. - húzta végig az orrát a nyakamon.

- Majd később megesszük. - ásítottam. - Most gyere és aludjunk még. - motyogtam és szinte már félig visszaaludtam.

- Livi nem lehet. Nekem és neked is be kell érnünk a pályára. Vasárnap van. - mondta az ausztrál.

- Gyűlölöm, hogy ilyen korán kell felkelni. - morogtam kinyitva a szemeim. Daniel mosolygós arca terült elém. Barna szemei csillogtak és férfias illata bekúszott a pólusaimba.

- Jó reggelt. - lett még szélesebb a mosolya.

- Jó reggelt. - mosolyodtam el én is. A fejét lehajtva egy csókot nyomott a számra, majd a homlokomra. Reggelente újabban ez a szokása és bevallom nagyon tetszik.

- Van reggeli, meg hoztam neked virágot. - ült fel.

- Te mikor keltél? - kérdeztem összehúzott szemekkel.

- Azt hiszem 6-kor már ébren voltam. - gondolkozott.

- És csak ezért? - néztem a pilótára meglepetten.

- Igen. - bólintott.

- Köszönöm. - amióta összevesztünk és megbeszéltük a dolgokat Daniel nagyon odafigyel mindenre.

- Semmiség, na gyere, mert kihűl a kávéd. - húzott fel, de miután elengedte a kezem visszadőltem a párnák közé. - Ne kezd. - nevetett. 

- Jó. - sóhajtottam, majd felültem. Kitakarózva és a padlóra lelépve úgy éreztem lefagynak a lábaim olyan hideg volt. A szőnyegre ugorva ezerszer jobb lett.

- Mit csinálsz? - nevetett az ausztrál.

- Hideg volt a padló.

- Istenem te nő. - ingatta a fejét. 

***

- Daniel a jó ég áldjon már meg. Nem sorozat képeket kel csinálnom. Ülj le a seggedre és bírd ki ezt az öt percet, amíg megcsinálom. - morogtam az ausztrálnak, aki nem bírt a seggén maradni 2 percig. 

- De ez olyan unalmas Livi. - nyögte fel.

- Komolyan mondom, hogy ez a mugelloi verseny lesz az utolsó, amin részt veszel, ha nem ülsz le pár perce. - néztem rá szikrákat szóró szemmel. 

- De Livi. - állt fel.

- Daniel. - indultam el felé. Mosolyogva nézte, ahogy idegesen lépkedek felé. - Ide leülsz és itt maradsz. 2 perc. Kérlek. - mondtam szinte már könyörögve. 

- Oké. - bólintott vigyorogva. Megfordulva indultam vissza, amikor a keze a fenekemen landolt. Egy mélyet sóhajtva próbáltam meg nem visszafordulni és lekeverni neki egyet. Nyugi, mert ha megütöd nem lesznek jó képek. Mély levegő.

A fényképező mögé vissza állva Daniel szerencsére ott maradt, ezért meg tudtam csinálni a kért képeket. Még kell, majd pár sorozat és szponzori fotók is, szóval azt hiszem jobb, ha valaki csatlakozik hozzánk, mert meg fogom ütni, ha nem bír magával. Ez az egész cucc legalább délután háromig eltart majd és még csak fél tizenkettő van.