𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 30

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Egy reszketeg sóhajt elengedve kopogtam az ajtón. Remegett a kezem és féltem, hogy mi fog történni. Alig pár másodperccel később kinyílt az ajtó és szembe találtam magam vele. Zöld szemei fáradtan és aggódóan csillogtak, majd amikor realizálta, hogy előtte állok idegesség vette át a helyét. Barna haja egy copfba volt kötve és egy melegítő nadrág és pulcsi volt rajta.

- Bejöhetek? - cincogtam. Válasz nélkül odébb állt az ajtóból és én szótalanul lépkedtem be.

- Sajná... - kezdtem bele, de keze az arcomon csattant. Meglepve hátráltam egyet és néztem a velem szemben lévő lányra. Tekintete zavaros volt és könny fátyol lepte el.

- Tudod mennyire aggódtam a hülye fejedért? Tudod, hogy hány rossz gondolat futott át az agyamon csak, mert te lusta voltál egy kibaszott egy üzenetet írni? Aggódtam érted. Kibaszottul. - kiabálta idegesen, miközben végig simított a copfba kötött haján.

- Én tudom...

- Szóval tudod? - horkantott fel.

- Mich hívott fel, hogy kerestél. Kérlek hallgass végig. - kértem, miközben könyörgően néztem zöld íriszeibe.

- Hallgatlak. - ült le már semleges arccal a kanapéra.

- Sajnálom, hogy itt hagytalak egész napra és hogy nem is jelentkeztem semmit. Be pánikoltam és leléptem. Beszéltem Micahellel, aki elmondta, hogy semmi okom erre a felesleges pánikra és hogy beszéljek veled, jöjjek vissza. Én esküszöm el is indultam vissza, de amikor ide értem nem mertem kopogni. Féltem, mert nem tudtam mit mondjak neked és most sem tudom mit mondjak. Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy itt hagytalak. - hadartam.

- Remélem tudod, hogy ezzel semmit nem mondtál. - állt fel ijesztően lassan. - Én rohadtul ideges voltam és sértve éreztem magam, hogy itt hagytál. Órákig dühöngtem. Mindenhol kerestelek. Amikor mindenki azt mondta, hogy nem tudják hol vagy a lehető legrosszabb gondolatok játszódtak le a fejemben. Azt hittem valami bajod esett. - böködte meg a mellkasom.  - Dühös vagyok. Rád és magamra is. Tudod milyen érzés, ha úgy érzed magad, hogy kihasználtak? Megsúgom elég szar.

- Nem használtalak ki. - mondtam, de nem hallotta meg, csak folytatta tovább.

- Azt hittem, hogy ma lesz egy jó napunk. Hogy most nem fog elcsesződni semmi. De ez a való világ. Persze, hogy nem így lesz. Daniel bazd meg nem is zavarna ez, hogy kihasználtál, ha nem veszítettem volna ezt a hülye játékot. Rohadtul sokkal egyszerűbb lenne, ha nem éreznék irántad semmit, de elérted, hogy érezzek és nyertél és ezért most itt tartok. Tudod milyen szar érzés ez?! - kezdett sírni.

- Livi, kérlek. - fogtam le a kezeit. - Nem használtalak ki. Egyáltalán nem. Ez meg se forduljon a fejedben.

- Hogyne! Fogadni merek, hogy az eleje óta csak ez volt a célod. Hogy is ne?! Hisz ott voltak a megjegyzéseid, a perverz utalásaid és a taperolásaid is. Basszus, de hülye vagyok. Te mást sem is akartál igaz? Csak ez volt a célod? - akadt ki még jobban.

- Nem! Olivia nekem egyáltalán nem ez volt a célom az eleje óta! Nem veszed észre, hogy nem erről szól? Szerinted bele mentem volna ebbe a hülye játékba, ha már akkor nem érzek irántad semmit? Ne is gondolkozz ezen, itt a válasz. Biztos, hogy nem mentem volna bele, ha már akkor nem érzek irántad semmit. Szóval, aki itt veszített az én vagyok, mert szerelmes vagyok beléd Livi és egyáltalán nem használtalak ki. Nem tennék ilyet. Nem tudnék ilyet tenni. - mondtam higgadtan.

- Miért hinném el? Mi okom lenne rá? Szerinted mennyire hihető, hogy valaki azt mondja neked, hogy szerelmes beléd, miután ott hagyott azután, hogy lefeküdtek? Tudod mi az, amit nagyon jól megtanított nekem Jade és Robin? Hogy soha ne maradjak olyan ember mellett, aki már csak azt érezteti, hogy kihasznál. - folytak le zápor esőként könnyei az arcán. Nem tudom, hogy a dühtől vagy a sírástól, de valószínűleg mind a kettőtől arca bepirosodott és szemei is ilyen színt vettek fel.

- Kérlek ne sírj. Beszéljük meg ezt az egészet csak ne sírj. - emeltem fel remegő kezeim, amivel letöröltem a könnycseppjeit, de feleslegesen, mert már ott is volt a következő. A szívem összefacsarodott, amiért a saját magam hibája miatt látom őt sírni. Fájt, mert tudom, hogy ezzel nagyon megbántottam őt.

- Én rontottal el valamit? Vagy megbántad? Velem van a baj, hogy elmentél? - kérdezte teljesen letörten.

- Nem, veled nincs semmi baj. Az ég világon nincs semmi baj. - vontam őt óvatosan az ölelésembe.

- Akkor? Elrontottam valamit? - szipogott.

- Semmit sem rontottál el vagy csináltál rosszul. Be pánikoltam, mert féltem bevallani, hogy szeretlek. Féltem, mert tudtam, hogy mindezek után nem tudnék már csak barátként gondolni rád és ugyan úgy viselkedni, mint eddig. Féltem és félek is, mert érzékem van a dolgok elcseszéséhez Liv. - motyogtam a hajába.

- Egyszerűbb menekülnöd, mint szembe nézned a félelmeddel? - kérdezte nyersen.

- Igen, mert bassza meg, mert tényleg szeretlek és már rohadt régen veszítettem és nem, hogy neked, de még magamnak sem vallottam be, mert féltem, hogy koppani fogok és azt nem akartam, nem akarok, mert végre úgy érzem jól vagyok. Olivia veled úgy érzem, hogy jól vagyok és megijeszt, mert ha elmész akkor megint minden összedől és kezdhetem felépíteni az egészet a nulláról. - mondtam ki őszintén zakatoló szívvel.

- Tudod sokkal egyszerűbb lett volna, ha itt maradsz és nem rohansz el. - sóhajtott percekkel később.

- Igazad van, de elég sokszor hozok hülye döntéseket, bár szerintem ezt nem kell mondanom. - nevettem fel.

- Nem bizony. - kuncogott, majd tekintete egybe forrt az enyémmel. - Szóval azt mondod te veszítettél és nem én? - mosolygott fel rám. A fejemet hátra hajtva nevettem fel, miközben lehunytam a szemeim.

- Miben fog változtatni, ha ennyire elismerem?

- Semmiben, de az egómnak határozottan jól fog esni. - nevetett most már ő is.

- Veszítettem. El vesztettem a játékot és ezért te nyertél. - vigyorogtam rá.

- Sokkal jobb.

- Kérlek ne haragudj rám. Esküszöm soha többet nem csinálok ilyet csak ne haragudj rám. Fontos vagy nekem, nagyon és nem akarom, hogy már itt mindent elcsesszek ezzel, szóval kérlel bocsáss meg. - döntöttem a homlokom az övének.

- Egy esélyt ezzel el lőttél Ricciardo. Már csak egy maradt, amit most meg is adok szóval nagyon vigyázz arra, hogy mit teszel vagy mondasz. - sóhajtotta, de mosolya továbbra is az arcán volt.

- Köszönöm. - mondtam ki megkönnyebbülten.

***

- Amúgy hol voltál egész nap? - kérdezte Livi. Már az ágyban feküdtünk és kis kezeivel a mellkasomat cirógatta, amíg én a hajával játszottam.

- Voltam Michnél és utána Maxnél.

- Max rejtegetett egész nap? - csipogta meglepetten.

- Lényegében igen. - húztam el a szám.

- Megfojtom. Nála is voltam és azt mondta nem tudja hol vagy. Ó csak kerüljön a kezem közé a holland Sid. - morogta, mire felnevettem.

- Csak úgy tervezgesd ezt, hogy még szükségünk van rá itt.

- Hidd el, ha már a sírjában fog forogni akkor lesz helyette más. - zsörtölődött.

- Ennek Christian nem nagyon örülne.

- Christian Horner teljes mértékben mellém állna, ha tudná mit tett a holland Sid változat. - nézett fel rám morcosan.

- Igazad van. - nyomtam el a nevetésem.

***