𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 16

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

- Ugye tudod, hogy te fogsz veszíteni? - kérdezte Mich a bemelegítő futás alatt.

Ma nem mentünk ki sehova csak a szálloda kondijában maradtunk.

- Sőt te már szinte most veszítettél.

- A-a. Nem veszítettem, mert nem vagyok belé szerelmes. Csupán csak vonzónak találom. - mondtam.

- Még nem vagy belé szerelmes. Én is vonzónak találom Olit még sem mennék bele ilyenbe vele.

- Jó, de te nem is ismered annyira, mint én.

- Na látod. Itt már nem hiszem, hogy csak vonzalom van.

- Tegyük fel, hogy több. De akkor is csak gyengéd érzelmek fűznek hozzá. Távol állok attól, hogy szerelmes legyek belé.

- Ezt nem csak feltesszük Danno. Ez így van. Te is tudod és én is, mert ismerlek már ennyire. - nézett rám, miután leállította a futó padját. Nekem van még 5 km-em. Fantasztikus.

- Mich, ne képzelj bele többet a kelletnél. - ráztam meg a fejem.

- Nem teszem, csak azt mondom, amit én láttam rajtatok, vagyis rajtad az elmúlt időben.

- Rajta mit láttál, ha már ennyire benne vagy a témában?

- Fontos vagy neki Danno, de szerintem nem olyan szinten, mint ő neked. De kivételez is veled, mert nem tudom feltűnt-e, de rajtad kívül mindenkit csak fél kézzel vagy épphogy csak átkarol. Veled ellentétben, akinek szinte képes a nyakában csüngeni, szóval nyilván jelentesz neki valamit, de szerintem nem azt, amit ő neked. - mondta komolyan, miközben leterített Két polifoamot a földre.

- És ez jó vagy rossz jel?

- Semleges. Ez egy jó kiinduló pont a játékhoz, de szerintem akkor is te fogsz veszíteni, aminek őszintén örülni fogok, ha Oli is azt fogja érezni előbb-utóbb, mint te. Ha nem akkor elég szívás az egész. - tárta szét a karját.

- Remélem, hogy nem fogok koppani. - húztam el a szám.

- Az elmúlt időszakban volt rémálmod vagy pánikrohamod? - faggatott.

- Ki vagy te? A pszichológusom?

- Nem, az edződ, sajtósod és a legjobb barátod vagyok. Kutya kötelességem ezekről tudni. - vigyorgott rám.

- Rémálmom volt egy pár, de pánikrohamom Barcelona óra nem volt.

- Ugyan azok az álmok tértek vissza vagy változtak? - kérdezte.

- Volt, ami visszatért, de volt, ami új volt. - feleltem.

- Mikor beszéltél utoljára Simonnal? - utalt a pszichológusommal.

- Múlt héten vasárnap, a verseny előtt felhívott.

- Azóta semmi? - kérdezte, mire csak megráztam a fejem. - Akkor kivel beszélted meg a vasárnapot? Nehéz volt nem kell tagadnod.

- Livivel. - ejtettem ki a lány nevét újra. Szerintem lassan csuklani fog annyit van emlegetve.

- Komolyan mondod? - nézett rám meglepve.

- Igen. - bólintottam.

- Szóval tud a pánikrohamaidról, sok személyes dolgot rólad, rengeteget vagytok együtt, segít neked és belement ebbe a játékba és akkor ezek után még képes vagy azt kijelenteni, hogy te semmi többet nem érzel iránta? Ennyire fa fejűnek nézel? - hadarta.