𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 57

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

- Biztos nem bántad meg, hogy beköltözöl? -  kérdeztem Livitől, mikor már úton voltunk hozzám másnap délelőtt. 

- Biztos. - mosolygott rám.

- Rendben. - bólintottam és újra az útra figyeltem.

- Baj van? Nagyon csendes vagy ma. - írt le pici köröket a kézfejemre.

- Csak Cyrilen gondolkozok. - sóhajtottam. - Tudom, hogy jó döntést hoztam, mert a McLaren rengeteget fejlődött, de mégis elbizonytalanít, ahogy hozzá áll és, hogy azt mondja, hogy megfogom még bánni. - motyogtam, majd egy nagy levegőt véve folytattam. - Nem ellen irányult ez, de mégis annyira sértve érzi magát és ez csak rosszul esik. 31 vagyok már nem csak szórakozásból csatlakoztam ehhez az egészhez, hanem mert nyerni akarok futamokat és világbajnoki címet. Úgy érezem, hogy ez Renaultal nem fog menni és nem értem, hogy miért nem érti ő ezt meg. Jó csapat Renault, de az élmezőnyben akarok versenyezni és szerintem menni fog jövőre a McLarennel. 

- Dan úgy alakítod a karrieredet, ahogy te szeretnéd. Cyril nagyon érzelmes ember és fel kell dolgoznia, de lassan azért jó lenne, ha felnőttesen állna hozzá, de ne tántorítson el e döntésedtől, mert olyan dolgot határoztál el, ami nem tetszik neki. Neki is be kell vallania, hogy  Reanult a középmezőnyben sem a legelső és te máshova akarsz menni. 

- Tudom, de mégis kétségeket ébreszt bennem, hogy biztos ez volt a jó döntés? Várnom kellett volna még vagy mi? - mondtam elkeseredve.

- Dan. Hallgass a megérzéseidre. A McLaren fejlődött és fejlődik is. Lehet  a Renaultnak lassabban megy, de ezt el kell fogadni. Te is mondtam, hogy már annak idején, amikor a Renaulthoz igazoltál ajánlottak fel ülést és nem vagy hibás, azért mert most elfogadod. - mondta biztatóan.

- Már ott tartok, hogy bár vége lenne ennek a szezonnak, hogy ne kelljen többet ezzel foglalkozzak. - morogtam és leparkoltam. 

- Dan. - szólt halkan Liv, miután kiszálltunk, ezért felé kaptam a tekintetem.  Kezeivel szorosan átkarolta a derekam és a fejét a mellkasomra hajtotta. - Én hiszek benned és a tudásodban is bármilyen csapatnál vagy. Tudom, hogy a maximumot fogod kihozni magadból és az autóból is. - motyogta.

- Köszönöm. - nyomtam egy puszit a hajába. 

- De komolyan. Szerintem szárnyalni fogsz a McLarennel. Lehet, hogy nem azonnal, de jó helyed lesz ott és fogsz dobogón állni. - mosolygott fel rám. Ez a mosoly és amiket mondott nekem mind rengeteg jelentettek és hihetetlen boldognak éreztem magam mellette.

- Szeretlek. - mondtam neki teljesen őszintén. 

- Én is. - suttogta, majd egy csókot nyomott az ajkaimra.

- Na pakoljunk be. Estére programunk van. - vigyorogtam. 

- Tényleg? - kérdezte meglepve.

- Aha. Elviszlek vacsorázni. - mondtam.

- És erről csak ilyen mellékes tényként szólsz? - vonta fel a szemöldökét.

- Én? Én aztán soha. - ráztam meg a fejem. 

- Persze, mert nem erről vagy híres. - nevetett.

- Kötekszel asszony? - kérdezem, majd azonnal korrigáltam is magam.  - Mármint Liv. Livet  mondtam. 

- Annyira bolond vagy. - nevetett továbbra is.

***

𝑂𝑙𝑖𝑣𝑖𝑎 𝐻𝑜𝑐𝑘𝑦