𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 34

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

Kedd reggel jó kedvűen keltem. Tegnap este érkeztünk Sochiba. Már vártam ezt a futamot, mert szeretem ezt a pályát. Kvyatnak hazai verseny lesz szóval rajta most nagyobb a nyomás, de azért remélem, hogy most is eltudjuk, majd őt kapni.

- Jó reggelt. - simogattam Livi oldalát. Mivel semmi reakciót nem kaptam, ezért felkuncogva hajoltam az arcához és nyomtam rá puszikat. - Ébresztő. - húztam végig az orrom a nyakán, ahova szintén puszikat nyomtam.

- Még nem. - hessegetett el a kezével dünnyögve.

- Pedig de. - mosolyogtam.

- Akadj le. - morogta, miközben arcát a párnába fúrta.

- Livi. - próbálkoztam, de megint nem reagált, ezért sóhajtva folyamodtam máshoz. Egy hirtelen mozdulattal magam alá fordítottam őt, majd kezeimmel a feje mellett támaszkodtam meg.

- Irritáló egy ausztrál vagy. - nyitotta ki élénk zöld szemeit.

- De irritálóan szexi. - kacsintottam rá, mire csak morcosabban nézett rám. - Jó reggelt. - csókoltam meg őt, amit elsőre ugyan nem akart viszonozni, de megadta magát és kezeit az arcomra téve csókolt vissza, amit mosolyogva fogadtam.

- Jó reggelt, bár nyugodtan hagyhattál volna még aludni. - motyogta, miközben a borostával fedett arcomat cirógatta.

- Nem, mert akkor nem lenne időnk együtt reggelizni. - ingattam meg a fejem.

- Bepótoljuk.

- Ne már. Gyere velem, kérlek. - nehezedtem rá a súlyommal, mire kipattantak az előbb becsukott szemei.

- Daniel, megfojtasz.

- Biztos nem, mert nem feküdtem rád teljesen szóval ne próbálkozz.

- Kérlek. Hagyj még aludni. - torzult fintorba az arca.

- Minek? Alszunk délután majd. Csak délelőtt lesz szimulátorom és edzésem. Utána szabad vagyok délután. - hintettem egy apró csókot a homlokára.

- Ne. - tolt el. - Tényleg nem akarok most lemenni. Nem érzem valami jól magam.  - sóhajtotta.

- Miért? - kérdeztem egy csöppet aggódva.

- Nem tudom, csak fáradt vagyok és fáj a fejem.

- Hát jó. Akkor összeszedek valakit, hogy ne egyedül egyek neked meg hozok valamit. - mondtam.

- Nem kell. Valószínű aludni fogok. - motyogta lehunyt szemekkel, míg kezével a hajamba túrt.

- Megleszel?

- Persze.

- Biztosan? Ne szóljak valakinek?

- Biztosan, de kérlek Cyrilnek szólj, hogy mára kiesek. Remélem nem lesz baj.

- Megoldom, hogy ne legyen. De lassan mennem kell.

- Rendben. Vigyázz magadra. - ejtett meg egy apró mosolyt.

- Úgy lesz, te meg akkor pihenj. Délután jövök.

- Mhmm, okés. - nyammogta.

Egy halk nevetést elejtve tápászkodtam fel, majd indultam a fürdőbe, ahol arcot mostam, majd megpróbáltam beállítani a hajam, de amikor nem sikerült egy halk, lemondó sóhajt hallatva indultam vissza a szobába ruhákért.

Liv már összegömbölyödve aludt magához ölelve egy párnát. Egy kicsit aggódtam érte, hogy valami komolyabb baja van, de maradjunk pozitívak és holnapra már semmi baja nem lesz. Remélem. Mivel Livi aludt, ezért nem zavartattam magam és neki álltam itt átöltözni. Na, nem mintha nem tenném megy ha ébren van csak nem mindig jó felidegesíteni őt, mert van, hogy előjön a zöld szemű szörny belőle...