𝐈𝐟 𝐘𝐨𝐮 𝐖𝐚𝐧𝐭 𝐋𝐨𝐯𝐞 /𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜/ ¹

𝐶 ℎ 𝑎 𝑝 𝑡 𝑒 𝑟 ~ 11

𝐷𝑎𝑛𝑖𝑒𝑙 𝑅𝑖𝑐𝑐𝑖𝑎𝑟𝑑𝑜

- Te mennyi időt töltesz el itt, hogy ilyen jól ismered már ezt a helyet? - kérdeztem Livitől.

- Mielőtt munkahelyet váltottam volna majdnem minden nap bent voltam itt, ha Jackson itt volt. Azóta kevesebbet vagyok, de nem változtattak semmin. - válaszolta.

- Hogyhogy ennyi időt vagy itt?

- A szüleimhez kapcsolódik.

- Ők is katonák? - kerestem összefüggést.

- Nem tudom. - rántott vállat.

- Nem tudod? - ráncoltam a szemöldököm.

- Nem. - ingatta a fejét. - Én soh

- Livi csak akkor mond, ha tényleg beszélni szeretnél erről ne, mert feltettem kérdéseket. - vágtam a szavába.

- Nem, én szeretnék erről beszélni neked, hisz te is mindent megbeszélsz velem. - vette egy nagy levegőt. - Én soha nem ismertem a vér szerinti szüleim. 4 éves koromig egy árvaházban voltam, de ekkor vett magához az első család. Eleinte nagyon jó volt velük, de aztán kezdtek megváltozni. Majdnem egy évet voltam velük. Hónaponta volt valaki kint a gyám ügyisektől és csak egyszer nem voltak otthon, amikor a nő jött. Sok kérdést feltett és végül vissza kerültem az árvaházba. Ezután ott is kezdtem el az iskolát. A következő család 9 évesen vett magához és akkor már voltam annyira értelmes a gyám ügyisek szerint, hogy eldönthettem szeretnék-e ott maradni. Nem volt a válaszom. Az akkori nevelő szüleim rengeteget ordibáltak és vitatkoztak egymással. Az sem volt kizárva, hogy drogoznak, mert néha-néha láttam injekciós tűket. Innen kevesebb, mint 2 hónap múlva mentem el. Az árvaházban ezek után sokat csúfoltak, mert már két családtól is visszajöttem és, hogy selejtes vagyok, hogy nem kellettem nekik. - feszülten hallgattam, amit lány mond. Nem nézett rám, csak az előtte lévő teret nézte. A szabad levegőn ültünk le egy padra.

- Utána mi történt? - kérdeztem halkan, miközben biztatásképp megfogtam kezét.

- Még 3 évig ott voltam, amikor jött Jade és Robin. 12 éves koromtól kezdve neveltek. Még most is ők a nevelő szüleim és nem tudok nekik elég hálás lenni. Rengeteget segítettek. Beírattak általános iskolába és segítettek, hogy beilleszkedjek. A gimnáziumi és egyetemi éveim alatt is mindig ott voltak nekem. Csodálatos szülők, mert nem csak engem fogadtak örökbe. Összesen négyen voltunk. Lili, aki 3 éves volt, amikor hozzájuk került, Jace volt velem egy idős és volt Maggie. Maggie már 17 volt akkor. Imádtuk egymást és Jadek mindig azt mondták, hogy olyanok vagyunk, mintha rendes testvérek lennénk. Lili most 19, Jace 28 és Maggie 33 éves. Lili még Jadekkel él. Jacenak már családja van. Maggievel annyit nem beszélek, de elvileg ő most Tokióban él. Remek családom van, de tudni akarom, hogy mi történt a szüleimmel, hogy miért kellet árvaházban élnem és hogy miért nem kerestek ők soha. Jackson évek óta segít valami kisebb-nagyobb nyomot keresni, azért vagyok itt ilyen sokat. - mondta és rám nézett. Zöld szemei kicsit könnyesek voltak, de az elszántság tükröződött a tekintetében.

- Én nem tudom mit mondjak. - mondtam lesokkolódva. - Kérdezhetek?

- Igen.

- Idáig miért nem meséltél erről? Mármint ez nagyon személyes tudom csak nem értem.

- Mert nem szeretek erről beszélni. Ha ez idáig szóba jött utána mindenki sajnálni kezdett és én lettem az, aki nem normális családban és körülmények között nőtt fel. Egy idő után úgy voltam vele, hogy akkor erről többet nem beszélek, mert nem akarok fekete bárány lenni a történetemmel.