Az újsrác, egy omega...

3.évad 26.rész

Alexander szemszöge:

A nap maradék részét a szobámban töltöttem, próbáltam a sulis dolgokra koncentrálni és nem arra a beszélgetésre ami vár rám. Miután már szerintem az elkövetkezendő egy hónapra is megtanultam, ami persze költői túlzás hiszen arra senki nem lenne képes, de mégis úgy éreztem, hogy ha még egy szót be kell préselnem az agyamba akkor felrobban. Pár nagy levegő után lementem megnézni hátha visszaértek már a szakácsok és velük együtt Clare is. Örömömre éppen a konyhában tüsténkedett, szóval nem kellett sokáig őt kutatnom. Mivel a mi kis lakásunkban a padló nem éppen a legújabb így az, hogy valaki hangtalanul a másik mögé osonjon szinte lehetetlen, így Clare is simán kiszúrt engem.
-Ó szia bogaram, pont most akartam neked felvinni egy teát meg pár gyümölcsöt, gondoltam, hogy tanulsz. Lesz valami vizsga?
-Igazából, csak kellett valami ami elvonja a figyelmem.-mire ezt a mondatot kimondtam, rögtön abbahagyta az almák szép cikkekre vagdosását és mellém pattant.
-Na mesélj mi a baj, úristen csaknem szakítottatok Markkal, pedig olyan kedves fiúnak tűnt.-tette rá a kezét az enyémre. Nem is értem miért gondolja ezt mindenki, mintha csak amiatt lehetne az ember rosszkedvű ha valaki összetöri a szívét, de ez most amúgy is lényegtelen.
-Nem dehogyis, akkor valószínűleg bőgnék nem tanulnék.-vakargattam meg a tarkóm.
-Akkor mi a baj, nekem tudod, hogy bármit elmondhatsz.
-Nos, öhm hú basszus ez nehezebb, mint gondoltam.-nevettem el magam kelletlenül bár ezt inkább nem nevezném nevetésnek csak valami erőltetett horkantásnak.-Szóval Levi tudja, hogy kicsoda Mark és hát megfenyegetett igazából, hogyha bármikor is meglátja őt újra itt akkor, annak mindenkire akit szeretek komoly következményei lesznek és mivel te is közéjük tartozol ezért szerettem volna szólni és nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ilyen galibát okoztam, hidd el már arra is gondoltam, hogy szakítok...
-Nem arról szó sem lehet Sash.-szólt bele a mondatomba, mire elmosolyodtam.
-Csak gondoltam rá nyugi, nem lennék képes megtenni. De már Mark szülei is tudják és szeretnének veletek beszélni egy vacsora keretén belül, Tomnak már szóltam és rajtad kívül már csak apu maradt hátra.
-Kincsem, nyugi semmi baj, én ezt nem nevezném galibának, egyszerűen egy förtelmes ember zsarnokoskodásának, örülök, hogy Isaac a kezébe vette az ügyet nem akarnám, hogy ti is úgy járjatok, mint annak idején ők. Pontosan elég volt, hogy az ő életüket megkeserítették. Ha pedig úgy alakul, mit tudnak tenni maximum elbocsájtanak minket és akkor mi van, ne fájjon a fejed emiatt simán megoldjuk. Mondjuk az zavar, hogy Tomot hamarabb beavattad, de ráfogom arra, hogy vele hamarabb találkoztál, mert ugye csak emiatt.-emelte rám mosolyogva a mutatóujját, mintha megakarna fenyegetni.
-Persze ez egyértelmű.
-Na azért és akkor majd szóljak, hogy mikor érek rá, ha már így a vacsoránál tartunk?
-Igen annak örülnék, aztán majd szólok Marknak, hogy mikor lenne mindenkinek jó, az ő szülei elég alkalmazkodóak.
-Na jólvan, állj fel te kicsi nagyfiam, ez az öreglány kér egy nagy ölelést.-mire természetesen a kezeim közé zártam.
-Apád miatt meg ne aggódj, majd ott leszek ha neki is elmondod, ha pedig valami hülyeséget kitalál majd a feje búbjára verek, amúgy nemsokára visszajön, szóval addig gyere nézzünk valami sorozatot, meg edd meg a gyümölcsöket, szerintem fogytál szóval sok vitamin kell neked, hogy erős maradj.-én pedig csak bólogatni tudtam, ezután Clare a kanapé felé terelt és valami random süti sütő versenyt néztünk. Tényleg igaza volt apa is nemsokára befutott, ami azt jelentette, hogy mégegyszer át kell esnem ezen és mindenkin túlleszek. Clare csak megszorította a kezem, majd egy halványat bólintott, miszerint nyugodtan menjek, ő itt marad és nem hagy egyedül amiért nem lehettem elég hálás neki.
-Hát ti még fent vagytok, nincs suli holnap Sash vagy mi a baj?-ezek szerint tényleg nem tudom kontrolálni az arcom, mert mindenkinek leesik, hogy nyomja valami a lelkem.
-Apa beszélhetünk valamiről?-mire ő csak komótosan leemelte a sapkát a fejéről, a már őszülő kócos fürtjeit megpróbálta kicsit összerendezni, majd mélyen a szemembe nézett.
-Nézd szerintem ne tartsátok meg, tudom, hogy eléggé kedveled ezt a fiút de nem régóta ismered, sőt én még nem is találkoztam vele, de én a helyetekben várnék.-mire a szemem majd kiesett a helyéről, ettől még az is jobb volt, amikor azt hitték szétmentünk.
-Jesszusom David a fiad nem terhes, te agyalágyult.-mondta neki Clare, mire apuból akkora levegő szaladt ki, hogyha parókám lenne, akkor tuti lerepült volna.
-Hála a jó istennek, persze majd szeretnék unokákat, de na én még fiatal vagyok ehhez. De akkor mi a baj?
-Szerintem ülj le te is.-biccentettem a fejemmel a kanapé felé.
-Na mi ez az egész mert kicsit kezdek megijedni, szóval ki vele Sash.
-Tudod, hogy Mark Isaacnek a fia ugye?
-Persze Clare mesélte, de mi van vele?
-Brownék rájöttek és igazából megfenyegettek, hogy ha mégegyszer idejön, akkor komoly problémákat fog okozni minden szerettemnek.-mire apu hirtelen olyan dühvel reagált, amilyet még soha életemben nem láttam.
-Hogy merészelnek ilyet tenni, majd én lerendezem, semmi közük nincs ahhoz, hogy az én fiamat ilyennek vessék alá, csak kerüljön Levi vagy Monica kezem közé, nem érdekel milyen gazdagok kicsinálom őket.
-Apa ne kérlek igazából, Isaacék már tudják, és egy vacsora keretén belül szeretnék ezt veletek megvitatni.
-Alexander, itt a mi családunk fenyegetik, akármennyire is kedveled azt a fiút ehhez csak épp annyi köze van, hogy miatta indult el ez az egész.
-Nem miatta, hanem Brownék miatt, ne vond bele őt és nem csak kedvelem, hanem szeretem Markot, és akkor is elfogsz jönni arra a vacsorára nem érdekel, hogy mit diktál a hülye egód és kérlek Markról ne mondj semmit mert az nem szívesen hallgatom. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, de Isaac sokkal jobban ismeri őket, mint mi úgyhogy inkább az indulatok helyett azt mond meg mikor érsz rá.- még szinte magamon is meglepődtem, hogy egy levegővel ennyi mindent elhadartam, de azon meg mégjobban, hogy apu megszeppent tőlem. Arról meg már nem is akarok beszélni, hogy hangosan kimondtam, hogy szeretem Mark Brownt, amikor eddig ez még el sem hagyta a számat.
-Szóval szereted mi?
-Igen, szóval kérlek menjünk el arra a vacsira legalább te is megismered őket és persze a páromat is és legalább ezt a helyzetet ti megtudjátok beszélni.
-Rendben, de addig remélem, hogy nem kerülnek a szemem elé, mert nem biztos, hogy tudom majd magam türtőztetni.-mire én csak egy fölényes vigyort elejtettem, ugyanis azt hittem ennél nehezebb lesz őt rávenni az ésszerű megoldásra. Rögtön meg is öleltem aput amit persze viszonzott. Még egy ideig beszélgettünk de én utána otthagytam őket, mert másnap tényleg suli volt és ez a mai nap eléggé lefárasztott. Miután letusoltam, rögtön megnéztem a telefonom, amin láttam, hogy Mark egy párszor keresett, de mivel nem vittem le magammal ezért meg se néztem, de úgy döntöttem inkább felhívom, úgy könnyebb lesz megbeszélni.
"Szia bébi, valami baj van?"-motyogta miután pár csengés után felvette.
"Uh basszus felébresztettelek?"
"Mindegy semmi gond, mondjad csak."-ha éppen nem lennénk ilyen szar szituban konkrétan elolvadnék a karcos hangjától, de mivel nem akartam sokáig fent tartani, így inkább most ezeket a gondolatokat elhessegettem.
"Szóval elmondtam apuéknak és mindenki benne van a vacsiban, már csak meg kellene beszélni, hogy mikor legyen."
"Na ez annyira jó, akkor majd holnap megbeszélem apuékkal, tudtam, hogy simán fog ez neked menni."
"Apa kicsit nehéz eset volt, de végül őt is meggyőztem, ilyen megnyerő vagyok."
"Az már egyszer biztos, de mostmár pihenj, nyuszim, mert hosszú volt ez a mai nap."
"Kár, hogy nem vagy itt szeretnélek megölelni."-szaladt ki hirtelen a számon, persze tényleg szerettem volna, a mai volt talán az első nap amióta együtt vagyunk, hogy csak suliban találkoztunk.
"Elmegyek érted, szedj össze pár cuccot, aztán szépen sétálj el az utca végéig, én már ott leszek."
"Nem, nem csak hipotetikusan mondtam, neked is aludnod kell."
"Akárhogy is mondtad, én már veszem a kocsikulcsot, szóval bébi kapd össze magad"-ezután pedig bontotta a vonalat. Tényleg makacs és nincs számára nemleges válasz. De mivel tényleg szerettem volna vele lenni, így összedobáltam a cuccaim....

Na hali, gondoltam mivel ezidáig volt egy elég nagy kihagyás, így megleplek titeket egy újabb résszel. Remélem tetszeni fog. Köszönöm, hogy elolvastad.

Puszi, Cseni<3