Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

3.rész

Amint hazaértem egyből a konyhába mentem és nekiálltam valami ebédnek valót csinálni. Természetesen  nem magamnak, hanem apának, mert ma is 10 óra után fog hazaérni és ilyenkor szoktam csinálni neki valami harapnivalót, hogy ne kelljen azt a borzalmas kórházi kaját ennie. Ma egy egyszerű bolonyai spagettit készítek neki. Miután minden alapanyagot előkészítettem neki is láttam a műveleteknek.  Kicsit több mint fél óra múlva már kész is voltam vele. Elmentem letusolni míg hűl annyit a kész étel, hogy el lehessen rakni belőle egy adagot. Felmentem a szobámba és miután összeszedtem a cuccaimat a fürdőszobába mentem. A tusolófej alá beállta és engedtem magamra a meleg vizet. Egy-két percig csak engedtem magamra a vizet és fejben elkeztem összeszedni a gondolataimat, hogy mennyi mindent kell még ma megcsinálnom. 
Először beviszem apának az ebédjét, aztán elkell vinnem Siriust sétálni (Sirius egy 4 éves barna Labrador), azután valamennyit tanulnom kell, utána pedig nap zárásaként este elkell mennem futni. Mivel annyi minden olyan kaját eszek, amit nem igazán kellene, ezért nem árt egy kis testmozgás.
Miután befejeztem a fürdést felvettem egy lenge szoknyát és egy fehér trikót. Becsomagoltam apának az ebédet és a kulcsokat elvettem a szekrényről és elindultam a kórházba. 
Egész úton nem volt semmi izgalmas dolog egyszer- kétszer ment el egy szirénázó rendőr vagy egy mentő, de ezen kívül szokatlan nagy nyugalom volt az úton. Mert mindig bedugul a sok embertől vagy van valami baleset.
Amint a kórház parkolójába értem megkerestem a szokásos helyemet és oda álltam be.
- Jó napot Dr. Szabó Andrást keresem, a lánya vagyok.- léptem oda a recepciós pulthoz, ahol most egy új fiatal lány állt.
- Jó napot a doktor úr épp a műtőben van még kívánja várni?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, körülbelül mennyi idő?
- Ez egy egyszerű rutinműtétje, szerintem 1 óra múlva végez.- nézett fel a papirokból.
- Rendben akkor itt megvárom majd szólna ha végzett?- mosolyogtam rá.
- Persze milyen néven szólítsam majd?- nézett vissza és egycetlit szorongatva a kezében a másikban meg egy tollat.
- Emma.
- Rendben Emma, ott foglalj helyet.- Mutatott az egyik székre.
- Köszönöm.- odasétáltam a székhez és leültem a lábaim elé leraktam az ételhordót és elővettem egy könyvet és nekiláttam olvasni.
Ez most a kedvenc könyvem egy lányról szól, aki New Yorkban egy kávézás dolgozik és egyik nap találkozik egy idegesítő férfival, akiről később kiderül, hogy herceg és az ő közös kis történetüket meséli el.  Én is úgy várok egy ilyen hatalmas szerelemre, ami magával ragad és nemenged, de sajnos ilyen csak a könyvekben és a filmekben van.