Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

32.rész

Péntek reggel...

- ANITA NEM LÁTTAD A VETTELES PÓLOM?- kiabáltam le a az emeletről, mert nincs ott a pólóm ahol kéne lennie.
- GYERE ITT VAN LENT!- hangzott a válasz a földszintről. Leszaladtam egyenesen a konyhába.
- Sajnálom ki akartam vasalni egy kicsit mert úgy nézett ki, mintha Sirius szájából rángattam volna ki.- kezdett el mentegetőzni.
- Semmi baj, köszönöm, hogy kivasaltad!- mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára és jó szorosan megöleltem. Felvettem, majd elkezdtem összepakolni, amit szeretnék vinni.
- Indulhatunk?- jelent meg apa a konyha ajtóban.
- Igen!- mondtuk egyszerre. Beszálltunk az autóba, majd mielőtt a pálya irányába iramodtunk volna, elmentünk Bálintért.
1 órával később már a padockban sétáltunk az Aston Martin homeja felé. Ott sétáltunk Bálinttal kézenfogva, mikor épp Lando jött velünk szemben és nem kicsit feltűnően minket nézett végig és, hogy egymás kezét fogjuk. Bálint tudta, hogy volt köztünk valami, ezért is mikor meglátta egyből a derekamra csúsztatta a kezét és úgy húzott közelebb magához.
- Cuki vagy amikor féltékeny vagy!- súgtam röhögve a fülébe. Majd adtam egy puszit az arcára.
- Csak megmutatom, hogy miről csúszott le!- pillantott rám egy féloldalas mosollyal.
- Csak szólok most bemutatlak a második apukámnak!- kezdtem el röhögni, majd bementünk a homeba ahol az egyik asztalnál ott ült Seb. Amint meglátott hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
- Sziasztok!- köszöntött minket.
- Szia apuci!- léptem oda hozzá és egy hatalmas ölelés mellé társult még két nagy puszi is.- Seb ő itt Bálint a barátom. Bálint ő itt a második apukám.- mondtam mosolyogva.
- Örülök, hogy megismerhetem.- nyújtotta a kezét Seb. Először nem nyújtotta viszont a kezét, hanem előtte jól szemügyre vette.
- Én is!- fogadta el majd egy Seb féle széles mosollyal megrázta.- Vigyázz rá, mert ő egy fantasztikus lány!- húzta közelebb magához és közben rám biccentett.
- Minden tőlemtelhetőt megteszek!- mondta kicsit megszeppenve.
- Helyes!- nézett rám, majd felnevetett.- Gyertek üljetek le.- mutatott az üres székekre.
- És mi újság veletek?- kezdte el a beszélgetést Seb. Legalább fél órát beszélgettünk utána pedig felmentünk elfoglalni a helyeinket a garázsok felett. A helyünk szerencsétlenségünkre pont a McLaren garázsa felett volt. Így jól láthattam, hogy mikor hajt ki és mikor be a garázsba Lando. Próbáltam elfelejteni, de nem ment mivel az elmúlt két évben ugyanúgy néztem a futamokat és ezáltal ugyanúgy láttam ha nem is élőben, de tévén keresztül igen.  Mostpedig apa pont ide vett jegyet.
Az első szabadedzésen Vettel csak a tizenkettedik lett. De ez nem számít most, majd csak a szombati időmérő és a vasárnapi futam. Mert ugye a pontokat vasárnap osztják.
Ebben a bő két órában visszamentünk a heme-ba megebédelni és beszélgetni. Kicsit körbe szerettem volna nézni a padockban így szóltam Bálintnak, hogy kint leszek ha keresne, majd egy gyors csók után kimentem. Elkezdtem sétálgatni és pont a Ferrari home előtt sétáltam mikor egy ismerős hangot hallottam. Megfordultam és a home teraszán állt Isa.
- Szia Emma gyere fel!- kiabált le nekem. Bementem az épületbe, majd megkérdeztem az egyik pultos lányt, hogy merre menjek. Segítőkészen elmagyarázta, majd el is indultam.
- Szia Isa!- léptem ki a teraszra.
- Szia csajszi! Mizújs?- kérdezte mosolyogva.
- Apáékkal vagyok kint. Vettellel megbeszéltük, hogy kint leszünk. Pont onnan jöttem. És milyen, hogy már nem a McLaren kötelékében vagytok?- dőltem neki a korlátnak.
- Nekem igazából mindegy. Őket is szerettem, meg most a mostaniakat is. De Carloson látszik, hogy nagyon örül, hogy végre beülhetett egy Ferrariba!- hajolt közelebb hozzám.- De engem nem ver át látom rajta, hogy azért hiányzik neki Lando meg a csapat.- mondta szinte suttogva.
- Miről beszélnek a hölgyek?- jött oda hozzánk Carlos mosolyogva.- Szia Emma!- köszönt meglepetten.- Mi járatban erre?- karolta át a barátnője derekát.
- Sebnél ebédeltünk és eljöttem egy kicsit sétálni a második szabadedzés előtt, mikor Isa szólt, hogy jöjjek fel.- magyaráztam el gyorsan a spanyolnak.
- Mindenesetre szívesen látunk itt bármikor. És azthiszem őt is.- biccentett lefele.
- Bálint es mi novio! (Bálint a barátom)- fordultam vissza feléjük.
- Gratulálok nektek!- mondta mosolyogva Isa, de Carlos csak keresztbe tett karral és összevont szemöldökkel nézett rám, mire Isa gyengéden oldalba könyökölte.
- Sok boldogságot!- mondta unott hangon egy erőltetett mosoly társaságában.
- Azt hiszem ideje visszamennem a többiekhez!- löktem el magam a korláttól.- Remélem találkozunk még!- léptem oda Isahoz majd megöleltem.
- Minden képpen!- ölelt vissza majd Carlossal csak biccentettünk egymásnak, majd el is tűntem onnan.