35.rész

1.4K 44 0
                                    

•••••••••••••Lando szemszöge••••••••••••••

Nagyon pocsékul éreztem magam miután Bottas miatt kiestem. Amikor visszajöttem a garázsba azt hittem, hogy még talán tudom folytatni a versenyt, de sajnos nem így lett. Így miután megtudtam, hogy a versenyemnek itt a vége. Bementem a szobámba átvenni az overállom meg minden mást is a reggeli szettre pluszba még vettem egy széldzsekit és a baseball sapkám, majd letörten sétáltam vissza a többiekhez.
Ott ültem és néztem, ahogy Daniel próbál minnél jobb helyezés elérni. És próbáltam nem észrevehetően figyelni Emmát, aki úgyszintén figyelt engem. Az első körökben még nem vettem észre, hogy figyel csak miután az egyik srác szólt nekem a garázsból és felé fordultam, akkor láttam, hogy a garázs fölött ott van Ő is.
A versenytáv felénél bementem a szobámba egy kicsit ledőlni. Elő vettem a telefonom és görgettem egy kicsit az instát mikor megláttam Emma egyik képét. Még mindig nem követtem ki nem is tudom miért. Oldalra húztam és megnéztem a beszélgetésünk elejét. Mikor a végére értem akkor láttam meg, hogy éppen ír. Mivan? Minek ír? Ledobtam az ágyra a telefonom és vártam, háha megrezzen a telefonom. De nem így lett, ezért inkább a kezembe vettem és írtam neki én.
- Szia.- Nem tudtam mit írjak. Talán azt, hogy: "Láttam, hogy írni akartál csak nem merted elküldeni?". Nem ez így elég. Nem is várom el, hogy válaszoljon. De aztán mégis jött az értesítés.
- Szia nagyon sajnálom, hogy kiestél...- jött a válasz fél percen belül. Ezt most igazából nem is tudom mire véljem.
- Én is, de nem tudunk mit tenni....- pötyögtem be ezt a pár szót.
- Van kedved találkozni?- Hogy mi? Most kajak ki akar készíteni?
- Ezt, hogy érted?- kérdeztem értetlenül.
- Gyere a home elé...- jött az utasítás. Lehet nem kéne, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit akarhat.
Felkeltem az ágyból visszavettem a sapkám,  majd ahogy írta kimentem a home elé. Már az ajtóból láttam, hogy nagyon zavarban van.
- Miért akartál találkozni?- kérdeztem miután megálltam előtte.
- Csak...- lépet oda hozzám és szorosan átölelt. Fél másodpercig nem értettem, hogy mit csinál aztán valahogy mégis a derekára csúsztattam a kezem és én is átöleltem. Percekig így álltunk aztán megszólalt.- Gondoltam jól esne egy ölelés...- húzódott el tőlem és elkezdett babrápni a hajával. Ilyenkor mindig olyan aranyos.
- Nagyon figyelmes volt tőled.- szólaltak meg a pár másodpercnyi kínos csend után.
- Lehet most jobb lenne ha vissza...- mutogatott a helyükre.
- Igen, nekem is vissza kéne mennem!- mutogattam én is.
- Akkor, majd ugye beszélünk még?- kérdezte esdeklő tekintettel.
- Mindenképpen!- mondtam erőltetett mosollyal.- Vissza kísérjelek?- remélkedtem, hogy igent mond.
- Nem kell! Egyedül is vissza találok... Menj nyugodtan neked még munka időd van.- mondta mosolyogva. - Szia....- adott egy puszit, majd el is indult. Nem tudom mi van most kettőnkkel, de nagyon remélem, hogy jó vége lesz. De lehet megint ezt csak a túlzott optimizmusom miatt gondolom. Elindultam vissza a garázson át a pálya szélére és mielőtt vissza ültem volna a helyemre, még felpillantottam ahol eddig Emma állt, de még nem ért vissza.
Leültem visszavettem a fejhalgatóm és újra a pályára figyeltem. Tíz perc elteltével még mindig nem volt ott, így elhatároztam, hogy megkeresem.

Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•Where stories live. Discover now