Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

61.rész

A pénteki szabadedzések nem sikerültek valami jól, de a mai harmadik már igen. Tegnap a 8. és a 9. helyen végzett, ma pedig már a 4. volt. Még mindig nem árulta el, hogy ki hivogatja minden nap legalább 3-szor. De megbeszéltük, hogy kölcsönösen megbízunk egymásban és minden rendben lesz. Tegnap este végül nem tudtam megcsinálni a tesztet ezért ma az időmérő kezdete előtt elugrottam a patikába venni két tesztet, hogy biztos legyen az eredmény. Nagyon izgulok és nem tudom, hogy mi lesz az eredmény.
Mire visszaértem a pályára már elkezdődött az első felvonása az időmérőnek. Beszaladtam a McLaren homejába és ott is egyenesen a wcbe.
Megcsináltam a két tesztet és leraktam a mosdókagylóra. Lehajtottam a wc deszka tetejét és ráültem. A lábam idegesen járt és vártam, hogy a teszt kimutassa végre az eredményt. Az volt a dobozra írva, hogy 5 percen belül kiadja az eredményt. Amint megszólalt a telefonomon az időzítő felálltam és lassan megtettem azt a két lépést ami a WC és a msodókagyló között volt. A kezembe vettem és remegő kézzel lassan megfordítottam. Mind a két teszten csak egy erős csík volt. Hirtelen olyan szomorúság tört rám, hogy azt le se lehet írni. Nem mintha annyira szerettem volna gyereket, pont most, de már eljátszottam a gondolattal, hogy lesz egy közös gyerekünk. Próbáltam mosolyogva kimneni a wc-ből, de a velem szembejövő Charlotte egyből kiszúrta, hogy valami nincs rendben.
- Mi a baj kedves?- nézett rám a nő ijedt tekintettel. Felmutattam neki a teszteket.
- Uram Isten!- kapta a szája elé a kezét. , de így is látszott, hogy mosolyog.
- Mi az?- kérdeztem értetlenül, mert nem ezt a reakciót vártam tőle.
- Miért vagy szomorú? Nem ezt az eredményt vártad?- mutatta felém a tesztet. Nagyon jól tudtam, hogy csak egy csík van rajta, de mikor felém mutatta már látszott egy halvány csík a másik mellett.
- Miii?- vettem át tőle a két tesztet és éreztem ahogy könnyek szöknek a szemembe.
- Szívből gratulálok! Vagyis remélem ez jó hír..- látszott rajta, hogy egy kicsit kínosan érzi magát.
- Igen, egyszerűen csodálatos!- mondtam, majdnem sírva.- Azthiszem megyek megkeresem Landot.- mondtam mosolyogva.
- Menj csak! De ha jól tudom most indították el a Q3-at és azthiszem pont kint van a pályán.- nézett rá a telefonjára.
- Rendben.- mondtam és szaladtam is ki a homeból. Nagyon esett az eső, de nem érdekelt. Hátulról bementem a garázsba, de nem pont az a fogadtatás ért amire számítottam. Minden szerelő a fejét fogta és a kijelzőt bámulta. Charlotte azt monda, hogy Lando kint van. Ugyan nem neki esett baj? Odamentem a többiekhez és én is azt néztem. Lando autójának a hátulja teljesen tropára ment. Nem látszódott jól, de nem láttam, hogy megmozdult volna. Valamiért egyből Anthoine Hubert halála jutott eszembe. Az egyik Aston is kint volt és láttam, hogy oda megy az autóhoz. És akkor láttam, hogy Lando megmozdul és felemeli a hüvelykujját, hogy jelezze, jól van. Megérkezett az orvosi autó is és Lando pedig kimászott az autóból. Hatalmas kő esett le a szívemből. A teszteket beraktam a táskámba és a telefonom elővettem, mert hívott valaki. Megnéztem és Lando anyukája volt.
- Szia Cis...-köszöntem neki, de egyből elkezdte mondani a mondanivalóját.
- Emma mi történt? Mi történt a kis fiammal? Láttam a tv-ben ugye jól van?- hallottam az aggodalmat a hangjában.
- Még én se tudok semmit. Most viszik a pályakorházba, ha megtudok valamit szólok.- próbáltam nyugtató hangon beszélni.
- De mond hogy nem esett nagy baja.
- Ne aggódj nem esett nagy baja! A saját lábán szállt ki.- mondtam hátha megnyugszik egy kicsit.
- Rendben bármi van hívj! És nagyon szeretlek titeket!- mondta, majd bontotta a vonalat. Olyan gyors volt, hogy még elköszönni se volt időm. Kimentem a garázs elé és néztem hátha találok valakit aki okosabb nálam. Majd megláttam, hogy Seb hatalmas léptekkel halad felém.
- Jól van?- kérdeztem aggódó hangon.
- Ne aggódj nem esett nagy baja!- ölelt szorosan magához. De nem maradhattunk így sokáig, mert megjelent mögöttem Zak.
- Most szóltak, hogy átviszik a helyi kórházba.- mondta semleges hangon.
- Rendben akkor én is vele megyek!- mondtam kicsit zavartan. Miután Zak lediktálta a címet elköszöntem tőlük és elővettem a slusszkulcsot, majd sietős léptekkel a kocsihoz mentem. Beszálltam és egyből elindultam a kórház irányába. Ciscanak írtam egy üzenetet és már csak az útra koncentráltam.