Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

50. rész

- És, hogy folytatódik a történet?- nézett rám érdeklődő tekintettel Florence.
- Florence! Evés közben csend legyen!- szólt rá szigorúan Cisca.- Sajnálom, mai napig nem tudom bele verni a fejükbe, hogy evés közben nem beszélünk.- fordult felém sajnálkozó tekintettel.
- Semmi gond apával, mi is rengeteget beszélünk ebéd közben. Ilyenkor van időnk beszélgetni egy kicsit, ha dolgozik- mosolyogtam kedvesen és ittam egy korty vizet.
- Mit dolgozik az apukád?- kérdezte Adam.
- Szív- és érrendszeri sebész Budapesten.- fordítottam felé a fejem.
- Ott is éltek?- kérdezte érdeklődőn Florence.
- Igen és nagyon szeretem azt a helyet!
- Mondj valamit a te nyelveden!- kérlelt a húga Cisca.
- Bármit?- kérdeztem mire csak heves bólogatással válaszolt. Egy pillanatra ránéztem Landora, majd vissza a lányokra. - Nagyon szeretem a bátyjátokat meg se érdemlem a szerelmét!- mondtam mosolyogva magyarul.
- Mit mondtál?- érdeklődött az anyukája.
- Azt, hogy holnap napos idő várható Anglia területén.- hazudtam egy kicsit.
- Érdekes nyelv ez a magyar!- csúsztatta a kezét a combomra Lando. Az ebéd hátralevő részében már csak néhány szót váltottunk, mindenki az evésre koncentrált.
- És gyerekek mit terveztek ebben a maradék egy hétben?- kérdezte Cisca ebéd után, mikor segítettünk Landoval leszedni az asztalt.
- Holnap elmegyünk kihajózunk és ott töltünk két napot. Aztán meg nem tudjuk.- mondta Lando a terveket.
- Azt hittem itt maradtok 1-2 napot.- mondta letörten az anyukája.
- Ne aggódjon, mielőtt Belgiumba megyünk biztosan eljövünk még ide is.- tettem a vállára a kezem és mosolyogtam.
- Tudod, Landonak mindig ez volt az álma, hogy egyszer a F1-be vezethessen és mi mindig mögötte álltunk. De a tudat, hogy minden versenye után beszélnünk és tudom mi van vele, megnyugtató számomra. Nem is tudom mi lenne velem, ha egyszer elmenne az egyik versenyhévégére és soha többé nem jönne vissza.- tárulkozott fel nekem Cisca miután Lando kiment a konyhából. Miután feltárta előttem a legmélyebb félelmét, ami nem csoda, ha egy autóversenyző anyja valaki. Hála égnek a mostani Forma autók biztonságosabbak ebből a szempontból.
- Nem szabad a legrosszabbra gondolni, mert akkor bevonzuk magunknak!- öleltem meg, mert látszott rajta, hogy mindjárt elkezd sírni.
- Olyan jó látni, hogy az én kicsikém boldog és megtalálta azt a lányt, aki boldoggá tudja tenni. Köszönöm!- és elkezdett potyogni a könnyei.
- Ugyan nem is csináltam semmit.- öleltem még mindig mert tudtam, hogy kell most ez neki.
- De igen...- távolodott el tőlem és megtörölte a szemeit.- nehogy azt hidd, hogy nem tudtunk rólad mielőtt jöttetek. Lando az elmúlt két évben folyamatosan rólad beszélt, mikor tehette. Annak ellenére, hogy te épp más fiúval voltál ő még mindig csak rólad tudott beszélni. Nagyon jóba lett Sebastiannal és mindig rólad kérdezősködött, és megesküdtette, hogy nem mond neked erről egy szót se... De hát én az anyja vagyok nekem nem kell ilyeneket igérgetnem!- mondta már nevetve a végét. Szóval mindent tudott rólam. Nem hagyott fel azzal, hogy utánam érdeklődjön. Pedig emlékszem milyen világosan fogalmaztam az Olasz Nagydíj után.
- Min nevetnek életem női?- jött be az ajtón Lando, kezében az átlátszó jénaival.
- Vannak dolgok amihez, tényleg semmi közöd!- léptem elé és elvettem az edényt.
- Igazán?- tette csípőre mind két kezét.
- Igen, igazán!- fordultam meg és a pult irányába indultam, mikor elkapot a derekamnál fogva és magához húzott. - Viselkedj itt van az anyukád!- szóltam rá, mint egy kisgyerekre
- Annyira aranyosak vagytok!- csapta össze a két kezét, és mosolygott, mint a vadalma.
- Látod nem zavarja!- duruzsolta a fülembe és már elkezte csókolgatni a fülem mögötti területet
- De engem igen!- löktem el gyengéden a fenekemmel, és most már sikeresen eljutottam a pultig.