Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

44.rész

El se hittem azt, hogy mögöttem van, míg hátra nem fordultam és néztem végig tetőtől talpig. Egy kicsit kócos volt a haja, de a szemei karikásra voltak sírva. A keze pedig vérzett.
- Hogy a faszba jutottál ki?- neztem rá Bálinttal, aki meglepődöttem állt előttem.
- Lando! Enged el kérlek!- lépett közelebb hozzám és megfogta a vállam. Szinte égetett az érintése méz így ruhán keresztül is.
Lassan leengedtem a kezem és hátrébb léptem tőle. Megfordultam és szorosan az ölelésembe vontam Emmát. De nem tarthattam így sokáig, mert eltolt magától és odalépett Bálint mellé, aki még mindig értetlenül nézett.
- Sajnálom, hogy ezt mind át kellett élned, de nem téged szeretlek és ezt el kell fogadnod.- a két keze közé fogta a fejét és úgy mondta neki a mondani valóját-  Biztosan találsz majd egy másik lányt, aki hozzád való és telje szívéből fog szeretni. De nekem Lando az igazi és őt szeretem.- nem tudom mit mondhat neki, de hatott rá mert a pisztolyt ledobta a földre és a szeme már vörösödöt a könny áradattól, amit próbált bent tartani. Egy másod perccel később már rendőr szirénázására lettünk figyelmesek és, hogy Marciék futnak le a lépcsőn egyenesen Emma irányába.
- Megvagy!- kiáltotta el magát Veronika és szorosan megölelte a barátját, amihez Marci is csatlakozott. Bálint összetörve roskat le a padlóra és csak maga elé bámult. Miután befejezték az ölelkezést Emma ide jött hozzám is.
- Nagyon megilyedtél?- döntötte nekem a homlokát.
- Erre szavak sincsenek... Mégcsak most kaptalak vissza, nem akartalak újra el veszíteni!- öleltem szorosan magamhoz és a fejem a nyakhajlatába furtam. Az idilli pillantott a két rendőr tiszt zavarta meg.
Fél órával később már a kórházban voltunk, hogy ellássák Emma kezét. A recepción ugyan az a hölgy ült mint mikor mentem.
- Jó estét.- hajoltam oda az üveghez, de amint meglátta Emmát felugrotta a helyéről és a pultot megkerülve ölelte meg Emmát.
- Hallottam mi történt jól vagy?- nézett rá aggódó tekintettel.
- Jobban leszek..- nézett vissza rá mosolyogva. Nem is kell mondanom szerintem, hogy ilyenkor olyan jó lenne ha egy nyelvet beszélnénk.
- Anita had mutassam be Lando Norrist, Lando ő a pót anyukám Anita- mutatott be minket egymásnak.
- Örülök, hogy megismerhetem!- nyújtottam a kezem.
- Én is örvendek!- nyújtotta felém a kezét és egy kézcsókot adtam neki.
- Milyen illedelmes fiú!- pirult el és nézett rá Emmára.
- Persze hisz egy brit úriember.- nézett végig rám mosolyogva. Nagyon remélem most megdícsért vagy legalábbis valami jót mondott rólam.
- Gyere ellátom a kezed!- fogta meg a másik kezét és bementünk az egyik szobába.
Miután letisztította a sebet és bekötözte a sebét adott neki egy tetanusz elleni oltás, majd magunkra hagyott. Oda feküdtem Emma mellé és szorosan átöleltem.
- Mit mondtál Bálintnak?- tettem rá a kezem az övére és elkezdtem óvatosan simogatni.
- Az igazat, hogy azt hiszem te vagy az igazi és ténylegnagyon szeretlek!- fúrta bele a mellkasomba a fejét és éreztem ahogy egyre nedvesbb  lesz a pólóm egyetlen egy foltban.
- Én is szeretlek!- mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam a feje tetejére és később ott pihentetem az enyémet. Nem szóltunk semmit, csak egymást öleltük, mert semmi képpen nem akartuk elengedni egymást. Percekkel később Emma légzése lelassult és szépen egyenletesen kezdte venni a levegőt. Tudtam, hogy elaludt, ki akartam szállni az ágyból, hogy kényelmesen elférjen, de amint megmozdultam egyből szorosabban ölelt át ésagyarul mormogott valamit. Így visszadöltem a párnára és a hátát simogatva aludtam el én is lassan.