Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

59.rész

Sebre még mindig úgy tekintek mintha az apám lenne. Sok mindent el tudok mondani neki és nagyon jó atyai tanácsokat tud adni. Ő a legjobb!
- Huh nem tudom mit mondjak erre.- nézett egy pontra és próbálta felfogni, amit mondtam.- Csináltál már tesztet?- nézett végre rám.
- Nem még nem, majd holnap.- húztam a mellkasomhoz a térdeimet és átöleltem.- Nem is tudom, hogy fogadnám ha tényleg terhes lennék.- tettem az állam a térdeimre és elgondolkodva bámultam magam elé. Lehet örülnék, mert még is csak egy baba és nem ő tehet minderről. De még ott van az iskola, és munkát is kéne találnom. Plus,z ha Landonak nem kell a gyerek akkor mit csinálok egyedül. Apa mégse nevelheti fel az unokáját. Habár amennyire családcentrikus biztos megtenné.
- Ha állapotos is vagy, ne feled el azt, hogy egy baba mindig öröm az emberek életében.- hozott vissza a fantáziálásból Seb. Mintha tudná mire gondolok.
- De mi van ha Lando nem akarja a babát?- kérdeztem lesütött szemekkel.
- Erre elég akkor gondolni, ha terhes vagy. Addig pedig ne idegeskedj ezen.- emelte fel a fejem, ezzel is kényszerítve, hogy rá nézzek.
- De ha mégis...- éreztem ahogy a könnyeim újra összehívtak egy találkozót a szememben.
- Akkor pedig egy hatalmas idióta ha elenged téged és a gyereketeket is.- ölelt szorosan magához.
- Nem vagy éhes?- kérdeztem nevetve. Tudom nem illik most ebbe a szituációba bele, de nem tudtam mást tenni.
- Alig vártam, hogy ezt megkérdezd!- mondta ő is már nevetve. A zsebéből előhúzott egy textil zsebkendőt és a kezembe nyomta.- Nyugi nem használtam még!- nyugtatott meg. Megtöröltem a szemem, majd bele fújtam az orrom.
- Majd holnap kimosom!- mondtam nevetve és a nadrágom zsebébe raktam. Felálltunk a kanapéról, majd elindultunk az étterem irányába.
Az étteremben már mindenki a vacsorájának a végénél tartott. Körbenéztem és akkor láttam, hogy Lando, Carlossal és Charlessal ül egy asztalnál. De a brit nem evett semmit, csak a fejét fogta. Úgy ült ott, mint aki most tudta meg, hogy a barátnője szakítani akár vele. A monacói észrevett és oldalba bökte Landot. A férfi lassan felemelte a fejét és a tekintetét pedig egyből rám irányította. Felállt a székből és pár lépés alatt átszelte az egész termet.
- Azt hiszem én megyek!- tette a kezét a vállamra Seb.
- Rendben köszönök mindent!- mosolyogtam rá.
- Ugyan ezt nem kell megköszönnöd.- adott két puszit, majd elment.
- Emma!- állt meg előttem Lando.
- Igen?- fontam magam előtt keresztbe a karom, védekezés képpen.
- Hol voltál? Legalább 1 órája vártalak itt.- esett nekem a kérdésével.
- Sebbel beszélgettem.- mondtam és elkezdtem sétálni a svédasztal irányába.
- Miről?- jött utánam.
- Na vajon miről? Törd egy kicsit azt az okos buksid.- vettem el egy tányért és elkezdtem pakolni rá minden félét.
- Hogy adhatod ki a magánéletünket?- kérdezte megemelkedett hangon, amire egy pár ember felfigyelt.
- Ezt, majd a szobában megbeszéljük. Ne csinálj jelenetett.- mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára és odamentem ahol asztalhoz ahol Seb is ült. Ő ott maradt és egy tányért elvett és ő is dobált pár falatot a tányérra, majd visszaült Carlosékhoz.