Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

6.rész

Elindultunk az iskola épület falai között,  én voltam Attila bá' mögött, mögöttem Marci, mögötte pedig Veronika. Lassan sétáltunk és énekeltük a "Ballag már a véndiák" című dalt és a fejemben végigpörögtek az események. Most gondolkodtam el csak igazán mit is éltem át ezalatt a 4 év alatt. Nagyon sokat nevettünk és búslakodtunk. Ez a 4 év arra volt jó, hogy mielőtt kilépünk a nagybetűs életbe szerezzünk olyan barátokat akikel együtt tudunk, majd megküzdeni a mindennapi gondokkal. Lassan elértünk az udvarra kivezető ajtóhoz ahol már a 11.-esek áltak nekünk sorfalat, hogy a szülők ne rohanhassanak be a vonuló diákok közé.
Elértünk a székekhez, majd miután minden osztály helyet foglalt elkezdődött a himnusz közös éneklésével majd az igazgató beszédével  a ballagási műsor. A sorokat ekkor vehettem jobban szemügyre és kerestem a hozzám tartozó személyeket. Először apát vettem észre -nehéz is lett volna nem észrevenni a maga 190 centiméterével. Ennek ellenére én épphogy kilátszok a tömegből magasarkúban a magam 169 centimmel. Igen ebben sajnos anyukámra hasonlítok, mondjuk ő is 175 centi szóval annyira mégsem- aztán tovább néztem körülötte az embereket de nem nagyon láttam senkit így ülve. Talán a nagybátyámékat meg nagynénéméket apa oldaláról.
- Megkérem a végzős osztályokból és a búcsúztató osztályokból a zászló vivőket, hogy jöjjenek ide.- szólítot fel a ballagást levezénylő tanár, amire felálltam és a másik két osztályból is egy ember, majd kisétáltunk. 
- Az iskola zászlaját átadom!- mondtam, majd a velem szembe levő 11.-es kezébe adtam.
- Az iskola zászlaját átveszem!- mondta a betanult szöveget, majd mind a hatan hátatfordítottunk és visszasétáltunk a helyünkre. Nálunk ez a hagyomány, hogy van egy iskolazászló amire minden végzős osztály felrakja a saját szalagját.
- Mostpedig a szalagok elhelyezése következik. Felkérem a 12.A osztályból Horváth Veronikát és Tóth Marcellt, hogy helyezzék el az osztályszalagot az iskola zászlaján.- Veronika és Marci felállt a helyéről és azt a pár lépést, amit az előbb én is megtettem most ők is. Majd a másik két osztályból is felálltak az emberek és felhelyezték a szalagokat. Ezzel a ballagás végéhez értünk. Most pedig annyi volt csak hátra, hogy a szülők, családtagok és barátok gratuláljanak, a virágokat és a lufikat átadják. Első utam apához vezetett, akit amit kartávolságon belülre került szorosan magamhoz öleltem.
- Gyönyörű vagy bogaram!- léptek a hátam mögé apa szülei és a testvérei.
- Köszönöm, hogy eljötettek.- öleltem szorosan  magamhoz a nagyszüleimet és a többieket is.
- Milyen gyönyörű vagy! Látszik, hogy az én keresztlányom!- ölelt magához apa legidőbb bátyja.
- Ahogy mondják.- nem akartam hinni a fülemnek. Lassan megfordultam és akkor vettem észre, hogy anya, karján az öcsémmel és a szülei állnak mögöttem. A hirtelen meglepetéstől nem tudtam mit mondani. Reméltem, hogy anya eljön, de nem igazán hittem benne.
- Igazán csinos vagy!- jegyezte meg Erika.
- Köszönöm.- nyögtem ki végül.- Ő pedig?- néztem a nagyjából 2 éves kisfiúra aztán anyámra.
- Olivér, az öcséd.- mondta mosolyogva. Nem is tudom mikor láttam anyát utoljára mosolyogni. Talán 6 éves koromban miután elballagtam az óvodából. Ezt figyelembe véve lehet nem is baj, hogy Apával már nincsenek együtt. Lehet azóta sokkal többet mosolyog.
- Megkérem a kedves vendégeket foglalják el újra a helyüket.- az igazgató még egy utolsó jótanáccsal látott el minket aztán a ballagásnak vége lett. Felmentünk a termünkbe. Attila bá' még mindenkinek gyorsan kiosztotta a bizonyítványt  és elengedett minket.