Eljött az utolsó napunk itt Wokingban. Ma reggel miután felébredtünk bent a konyhában nyugodtan megreggeliztünk majd elkezdtünk csomagolni. Miután mindent bepakoltunk, elmentünk a McLaren központba találkozni Zakkel és Daniellel, és onnan fogunk együtt indulni a repülő térre.
- Jó reggelt!- köszöntünk egyszerre Landoval a recepción ülő hölgynek.
- Jó reggelt!- köszönt vissza mosolyogva. Felmentünk és azt hiszem Zak irodája felé tartunk.
- Sziasztok!- jött pont ki az irodából Zak.
- Szia.- köszönt először Lando.- Zak, ő itt a barátnőm, Emma, Zak.- mutatott be minket egymásnak.
- Szabó Emma!- nyújtottam a kezem.
- Zak Brown.- fogadta el és megrázta.
- Merre van Daniel?- kérdeztem Landotól, majd Zakre néztem.
- Az előbb hívott, hogy pár percet késni fog...- kezdte el magyarázni Zak, de félbeszakította a mondandóját egy ismerős ausztrál hang.
- Hello mindenki!- megfordultunk Landoval és láttuk, ahogy az ausztrál sétál felénk széles vigyorral az arcán. Miután megvoltak a szokásos köszönések elindultunk ki, hogy indulhassunk a reptérre.
- Ki fog vezetni?- nézett ránk Daniel.
- Természetesen én!- lobogtatta meg a kulcsot mellettem Lando.
- Szegény kislányt miért nem hagyod vezetni?- ölelt át a vállam felett és közben kérdőn nézett Landora.
- El szeretnék jutni a reptérig!- vonta meg a vállát, majd kinyitotta nekem a McLaren ajtaját.
- Nefáradj haver, majd velem jön!- jelentette ki Daniel. Én egy kicsit pánikba estem és ijedten néztem Landora.
- Emma?- kérdezte mosolyogva, mert látta a pánikot az arcomon.
- Nem tudom.- néztem egy pillanatra fel Danielre, majd újra Landora
- Gyere, nálam te vezethetsz!- adta át nekem a kulcsokat Daniel, majd beült az anyós ülésre.
- Menj nyugodtan ha szeretnél. Csak ne egy villanyoszlopba kössetek ki.- mondta nevetve, majd megcsókolt.
- Annyira nem vezetek rosszul!- néztem rá szigorú tekintettel, de közben nevettem.
- Majd megláttjuk mit mond Daniel ha megérkeztetek!- adott még egy csókot, majd beszállt az autóba.- A reptéren találkozunk!- mondta, aztán elhajtott. Összeszedtem minden bátorságom, majd lassan odasétáltam és beültem az ausztrál mellé. Csak azért izgulok ennyire, mert Angliában még soha nem vezettem. Gondolom ugyan olyan, mint bárhol máshol csak épp az ellenkező oldalon haladsz.
- Mehetünk?- nézett rám Daniel mosolyogva.
- Per.. persze!- nyeltem egy nagyot, majd beindítottam az autót.
- Ne izgulj! Vezess olyan tempóban, ami neked kényelmes. - mondta, majd hátra dőlt és várta, hogy elinduljunk. Óvatosan elindítottam elkezdtem engedni a kuplungot és közben már nyomtam is a gázt. Sikeresen elindultunk, majd egy kicsit fura volt, hogy bal oldalon közlekedünk, de végülis nem volt vészes. Majd miután felgajtottunk az autóútra, megnéztem mire képes ez a kis autó. Kevesebb, mint 8 perc alatt már ott is voltunk.
- Hallod az asszony jobban vezet mint te!- mondta Daniel, miután kiszáltunk az autóból és odamentünk Landoékhoz.
- Volt kitől tanulnia!- vonta meg a vállát nevetve.
- Na persze!- forgattam meg a szemeim, majd mellé álltam és átölelt a derekamnál fogva.
- Mondtam már, hogy aranyosak vagytok így együtt?- mosolyodott el Daniel.
- Még nem, de köszönjük...- mosolyogtam vissza, majd pont folytatni akartam, mikor megcsörrent Lando mobilja.
- Egy pillanat és jövök!- engedett el, majd arrébb sétált.
- Kivel beszélhet?- kérdeztem Danielt, mintha tudná a választ.
- Fogalmam sincs!- rázta meg a fejét. Próbáltam leolvasni a szájából, hogy mit is mondhat, de amint észrevette, hogy őt fürkészem hátat fordított és úgy telefonált tovább.Szerintetek kivel beszélgetett Lando?
YOU ARE READING
Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•
FanfictionNem is tudom, hogy találkozhattam akkor ott vele. Érettségi előtt 3 héttel. De akkor ott elfelejtettem mindent ami valaha stresszel töltött el. Volt egy pillanatunk. Semmi több csak az az egyetlen egy pillanat amikor találkozott a tekintetünk. 20...