Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

11.rész

••••••••••••• Emma szemszöge ••••••••••••••

Nem is tudom miért, de egyszerűen lefagytam amikor megláttam Landot. Nem mintha nem nézne ki dögösen, de nem is jönn be vagy mégis egyszerűen nem tudom. Mikor észrevettem, hogy rám mosolyog és elindult felém én is elmosolyodtam, hogy elmulasszam  pirosodásnak induló arcomat. Amint ideértve hozzám egyre jobban kezdett a pír eluralkodni az arcomon és mikor megszólalt hát akkor itt volt a vég.
- Szia!- jött oda hozzám és leszólított.
- Szia Lando...- köszöntem én is végre, pedig emelt szintű nyelvizsgám van angolból és nem is tudtam akkor hirtelen mást mondani.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél ma. Remélem jól fogod érezni magad.- kezdett el beszélni hozzám, de én nem tudtam mit mondani csak helyeslőn bólogattam. A tekintetemmel apát kerestem aki nagyon jól el volt  az egyik szerelővel, akivel az autó egyensúlyáról és minden másról is beszéltek így egyedül maradtam Landoval.
- Szeretnél egy autogramot?- nézett rám még mindig azzal az aranyos mosolyával.
- Uhhhm igen, igen persze!- ügyes vagy! Végre egy értelmes szókapcsolat. Már majdnem egy mondat volt.
- Hogy hívnak?- nézett fel az autógramos kártyáról.
- Mármint engem?- néztem körül mintha nem tudnám, hogy engem kérdezet.
- Igen, csak ha nem látsz itt mást is akitől kérdezhetném.- mondta a kitörekvő röhögést visszafolytva.
- Emmm..... Emma.- szedd már össze magad! Nem hiszem el, hogy ennyire elcsavarta a fejed.
- Szép neved van!- most tényleg dícsérte a nevem?
- Köszönöm!- mosolyogtam el és éreztem ahogy a pír újra elönti az arcom.
- Parancsolj!- nyújtotta át a kártyát.
- Hé Lando! Mizu haver?- csatlakozott hozzánk Carlos.
- Ő itt Emma. Emma ő Carlos!- mutatott be egymásnak minket Lando.
- Látod barátom megmondtam én!- dobta át a karját Lando vállán. Nem igazán értem, hogy miről beszél de úgy vagyok vele, hogy jobb ha nem is tudom.
- Emma gyere!- szólt nekem apa magyarul. - Gyere ha még Sebbel is szeretnél találkozni!- folytatta a mondani valóját. Erre a két férfi előttem értetlenül nézett, hogy ezek milyen nyelven beszélnek.
- Most mennem kell. Sok sikert az időmérőn!- mondtam nekik angolul, majd odaszaladtam apához és átmentünk a Ferrari garázsába. Seb nagyon közvetlen volt és nagyon sok minden érdekelte, hogy mióta nézem a forma 1-et, mióta szurkolok neki, miért szurkolok neki és még egy csomó mindent akart kérdezni csak hát egyre csak fogyott az idő és már be kellett szállnia az autóba így felajánlotta nekünk, hogy megnézhetjük a szabadedzést és az időmérőt is itt a garázsban. Ettől a felajánlástól konkrétan ott, akkor velem madarat lehetett volna fogni. Szólt az egyik srácnak, hogy hozzon nekünk két fejhallgatót és megmutata hova álljunk és onnan nézhettük a szabadedzést.