Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

46.rész

A konyhába beérve eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy lesz minden az ebédhez. A gondolat menetemből Lando zökkentett ki azzal, hogy bejött utánam.
- Mit főzöl?- támaszkodott neki a pultnak Lando.
- Mit főzök? Te is segítesz, nehogy azt hidd, hogy nem fogod kivenni belőle a munkád!- álltam elé és támszkdtam meg a csípőjén.
- Nem tudok főzni!- sóhajtott egy nagyot mikor realizálta, hogy tényleg nincs másik opció.
- Nem baj én se!- momdzam nevetve és adtam neki egy gyors csókot, majd a hűtő irányába mentem elővenni az alapanyagokat.
Most a kreativitás teljes hiánya miatt csak rántott csirkemellett csináltunk hozzá köretnek pedig krumplipürét. Amint meglátta Lando a lisztet átváltott kisgyerek üzemmódba és azzal szórakozott, hogy valahogy össze kenjen. A panírozás végére úgy néztem ki, mint hófehérke a britnek köszönhetően. A fekete nadrágomon több volt a fehér mint a fekete. De nehogy azt hiddjétek, hogy ő nem kapott. Amikor már nem bírtam tovább egy kis maréknyi lisztet egyenesen a hajába dörzsöltem. Ha tekintettel ölni lehetne én már a temetésemen lennék és mindenkitől csak a szépet hallanám.
- Sajnálom ha te is én is!- tettem fel megadón a kezem, majd léptem közelebb hozzá és a két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam.
- Amúgy elég jól állna a fehér haj!- mértegettem.
- Inkább folytassuk utána meg elmegyek letusolok, ami neked se ártana!- nézett végig rajtam és egy kaján vigyorral az arcán mondta mindezt.
- Ne vigyorogj így rám!- szóltam rá és hátat fordítottam neki, amit lehet nem kellett volna.
- Nem megyünk inkább most?- jött mögém és duruzsolta a fülembe. Most kell erősnek maradnom.
- Ha fürdésről van szó biztos, hogy nem együtt fogunk menni.- löktem a fenekemmel hátrébb, így éreztem meg a domborodó férfiasságát. Erősen elgondolkodtam rajta, hogy mennyi ideig húzzam az agyát.
- 20 perc és kész az ebéd!- fordultam felé.- De lehet, hogy 30...- léptem közelebb hozzá annyira, hogy egy papírlap már ne férjen közénk.
-  Kérlek ne húzd az agyam!- lépett egy lépést hátrébb.
- Miért azt csinálom?- mentem mégközelebb,  mellette nyúltam el és vettem el a só tartót.
- Igen azt!- vett egy mély levegőt és leült a székre.
- Sajnálom nem tudtam!- játszottam a tudatlant és megsóztam a krumlipürét.
- A sírba viszel!- jelentette ki és a fejét támasztva nézett engem.
- Inkább én, mint más!- néztem rá a vállam fölött.
Ahogy mondtam 20 perccel később már kész is volt az ebéd és leültünk enni. Lando szinte befalta az egészet. Én pedig szándékosan lassan ettem és ahogy kell 28-szor rágtam meg egy falatot.
- Mehetünk?- nézett rám kiskutya szemekkel a mosogatónak dőlve.
- Hova?- vettem be egy újabb falatot a számba.
- Fürdeni!- szinte már toporgott attól a vágytól, ami bennem is meg volt, de én próbáltam nem felszínre hozni.
- Megehetem?- mutattam a tányéromra.
- Már vagy 10 perce eszed azt a három falatot.- mutatott ő is rá a tányéromra.
- Nem tehetek róla, hogy te két másodperc alatt megetted.- vontam meg a vállam, majd rá néztem.- Fájni fog a pocakod!- mondtam neki mintha egy kisgyerekhez beszélnék, aki nem kapja meg azt amit szeretne. 
- Nem érdekel.- jött vissza mellém és helyet foglalt. Lassan megettem a maradékot és még a villát és a kést a tányérra se tettem Lando felugrott és helyettem a mosogatóba tette.
- Mehetünk!- kiáltott fel és maga után húzott egészen az emeletig.- Merre van a fürdőszoba?- nézett rám.
- Először hozok tiszta ruhát magamnak és neked is.- engedtem el a kezét és bementem apáék szobájába hozni neki egy pólót és egy rövidnadrágot. Majd átmentem a saját szobámba magamnak is hozni valami ruhát. A Brit végig követett és mikor meglátta, hogy a szobámból nyílik a fürdőszoba ajtaja egyből bement rajta. Mire én is bementem már nem volt rajta ruha...