Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

33.rész

•••••••••••••Lando szemszöge••••••••••••••

Reggel miután megcsináltam a szokásos rutinom -ami fürdésből és egy hajbelövésből áll- felvettem a szokásos McLarenes pólóm és hozzá egy farmert. A taskámba bepakoltam pár holmit, majd elindultam a hotelből ki a pályára.
Amióta utoljára találkoztam Emmával nem is tudom mennyi idő telt el... talán 2 év. Az elején szarul esett, hogy egy hülye csók, miatt szakított velem, de az igazat megvallva valamennyire meg is értem. Nem volt hozzászokva, hogy a barátját sokan ismerik és van egykét örült rajongó, aki mit nem adna egy ilyenért. Ezért nem hibáztatom, mert az elején nekem is furcsa volt.
Azóta nem találtam senki olyat aki úgy passzolt volna hozzám mint ő. Nem is tudtam mennyire hiányzott amíg meg nem láttam kint a padockban szabadedzés előtt. Ami pedig ennél is rosszabb volt, hogy egy pasi oldalán jött, aki amikor észrevette, hogy őket figyelem egyből jelentőségteljes gesztussal mutatta, hogy ne is álmodja róla, erről már lekéstem.
Miután ez a néhány frusztráló másodperc elmúlt, egyből fürge léptekkel céloztam meg a McLaren home-ot.
- Sziasztok!- köszöntem a földszinten lévőknek, majd egyből a szobámba mentem. Idegesen dobtam le a táskám a kanapéra, majd nem volt fél perc nyugtom se mert bejött Jon, az erőléti edzőm. 
- Kezdhetünk?- nézett rám energiával teli.
- Most jöttem!- csúsztam lejjebb a kanapén.
- Minnél korábban rendesen felébresztjük az izmaidat annál jobb!- lépett mögém és felhúzott, hogy üljek egyenesen.
- Mi van mára?- kérdeztem semleges hangon.
- Néhány bemelegítő gyakorlat után egy kis reflex játék és egy kis nyakerősítés.- hadarta el.
- Remek!- mondtam unott hangon és már el is kezdtük a gyakorlatokat.
Mire végeztünk mindennel már annyi volt az idő, hogy öltöznöm kellett és beülni az autóba.
Az első szabadedzésen nem mentem valami jól, de ez nem is lényeg, mert csak próbálkozunk a beállításokkal. A szabadedzés után elmentem a csapattal ebédelni. Már a desszertet ettem, mikor megcsörrent. a telefonom. Lenéztem rá és akkor láttam, hogy Carlos hív FaceTimeon.
- Hé haver mizu?- támasztotta neki a telefonom az egyik pohárnak.
- Tudunk találkozni?- kérdezte selytelmesen.
- Mi történt?- kaptam be még egy falatot a sajttortámból.
- Csak gyere ki a home elé!- mondta, majd bontotta a vonalat. Mi a frászt akar mondani? Mit sem törődve megettem a kis tortaszelet végét, majd kimentem ahogy kérte.
- Ennél gyorsabban nem is jöhettél volna!- forgatta meg a szemeit.
- Bocs haver éppenséggel ebédeltem!- néztem rá fölényesen.- Na mit akartál mondani?- kérdeztem végül mosolyogva.
- Tudod ki járt nálunk?- kérdezte selytelmesen.
- Na ki?- dőltem neki a korlátnak.
- A kis magyar lányka akibe máig fülig szerelmes vagy. És ne is tagad, hogy nem igaz, mert attól még, hogy nem vagyunk csapattársak, van szemem.- hadarta el, de mivel én már találkoztam vele így nem lepődtem meg annyira ezen a híren. - Na mi van meg se lepődsz, vagy valami?- tárta szét a karjait.
- Reggel mikor jöttem már találkoztam vele a Red Bull home előtt.- rántottam meg a vállam.
- És erről nem is szólsz az állítólagos legjobb barátodnak?- kérdezte színpadiasan.
- Azt mondtad, idézem: "attól még, hogy nem vagyunk csapattársak, van szemem."
- Az lényegtelen!- forgatta meg a szemét, mert gyűlöli ha nem neki van igaza. - Nagyon jó volt látni, majd a második edzés után találkozunk.- paskoltam meg a vállát és visszamentem egyenesen a szobámba. De utálom ezt a helyzetet. Minek kellett megismerkedniük és  ennyire jóba lenniük Sebbel?