49.rész

1.5K 55 3
                                    

Az elmúlt két hétben sokat voltunk együtt. Hol kirándultunk, hol csak valamelyikünk szobájába feküdtünk és pihentünk. Elvittem a Nyíregyházi állatkertbe, ahol úgy viselkedett mint egy 5 éves kisfiú, aki nem látott még élőben állatot.
Most pedig az utolsó héten, ami még a nyári szünet részét képezi Landonak, elvisz Angliába bemutatni a szüleinek és a barátainak. Az egyetem kezdés előtt pedig még elkisérem a Belga Nagydíjra. Az lesz az első, hogy egy pártként fogunk mutatkozni.
Reggel apáék vittek ki a reptérre, majd miután az utolsó utáni jótanáccsal is elláttak, elbúcsúztunk és felszálltunk a repülőre.
Egészen addig míg meg nem érkeztünk a szülői ház küszöbéig nem izgultam, de amint Lando megnyomta a csengőt olyan rettegés fogott el, hogy gondolatban már hátat fordítottam a háznak és már messze jártam innen.
- Jól vagy?- nézett rám Lando aggódó tekintettel.
- Persze! Miért?- nyeltem egy nagyot mielőtt megkérdeztem.
- Mert mindjárt átlyukasztod a karom!- mondta nevetve és biccentett az említett testrészek. Én is oda néztem és igaza volt. Annyira szorítottam, hogy már fehéredtek az ujjperceim.
- Ne aggódj!- tette rá a kezét a kezemre, majd mélyen a szemembe nézett.- A szüleim mindig egyetértettek a döntéseimmel! És ha azt mondom nekik, hogy bolondulok érted el fogják hinni.- mondta majd egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.- Mielőtt elfelejtem említeni. Egész eddigi életembe egyszer hoztam haza lányt még 17 évesen, mert a testvéreim elég gyerekeken tudnak viselkedni.- zúditotta rám ezt az egészet. Nagyszerű, már valamennyire megnyugtatott, de ez a szöveghalmaz és, hogy az anyukája, Cisca kinyitotta nekünk az ajtót ismételten görcsbe állította a gyomrom.
- Sziasztok gyerekek!- köszöntött minket mosolyogva.- Gyertek be!- állt félre az ajtóból, ezzel is jelezve, hogy menjünk be.
- Szia Anya!- lépett oda hozzá Lando és egy hatalmas puszival köszönt neki.
- Csókolom!- köszöntem én is, kicsit zavartan.
- Ugyan ne butáskodj! Tegez nyugodtan annyira nem vagyok még öreg!- lépett oda hozzám és átölelt.
- Rendben!- sziszegtem, mert annyira megszorított, hogy a tüdőmben lévő összes levegőt kiszorította.
- Gyere!- nyújtotta felém a kezét Lando. Megfogtam és egyenesen a nappaliba vezetett. Mivan az egész családnak nincs semmi dolga, mert mindenki ott ült. Az apukája egy bőr karosszék fotelben. Úgy ült ott, mintha ő lenne a keresztapából Don Vito. A két lánytestvére, Florence és Cisca egymás mellett ültek és nagyon nevettek valamin. Oliver pedig hatalmas gesztusokkal magyarázott valamit az apjának.
- Sziasztok!- szólalt meg hangosan, hogy magára vonja a figyelmet.
- Szia bátyó!- ugrott fel a két lány és vonták közösen egy nagy ölelésbe Landot.
- Szevasz Lando!- ölelte magához Oliver is.
- Ki a lány?- kérdezte a fiatalabbik lány testvére, ha jól emlékszem az ő neve is Cisca.
- Apa!- fogta meg a kezem és elindult felé, engem maga után húzva. A testvérei pedig szorosan mögöttünk jöttek.- Had mutassam be a barátnőm Emma, Emma az apám, Adam.- mutatott be minket egymásnak.
- Nagyon örvendek!- mondtam mosolyogva.
- Úgyszintén.- állt fel és kezet fogott velem.
- És hol ismerkedtetek meg?- ragadta meg a kezem a kisebbik húga és lehúzott a kanapéra.
- Hát igazából már két éve történt Magyarországon...- kezdtem el, de Lando anyukája félbeszakított.
- Gyertek kész az ebéd!- jelent meg az ajtóban az asszony. Mintha ágyúból lőtték volna ki őket, mindenki megiramodott az étkező irányába. Kivétel Adam és Lando, az utóbbi kezet nyújtott és segített felállni.
- Sajnálom, de mondtam mi lesz!- mondta mosolyogva és a kezét a derekamra csúsztatta.
- Annyira nem is vészesek!- fordultam felé mosolyogva.
- Azért, mert nem volt még idejük belelendűlni.- nevetett fel, majd kinyitotta előttem az ajtót.
- Gyere drágám te ide ülsz!- húzott ki nekem egy széket Cisca.- Lando te meg ülj ide mellé!- biccentett a másik székre. Ez egy biztos pont most számomra, hogy mellettem ül. Az asztalfőn Adam ült, mellette két oldalt Oliver és én, Oliver mellett Cisca és Florence foglalt helyett. Lando mellett pedig az anyukája a másik Cisca.

Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•Where stories live. Discover now