Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

37.rész

Lando folytatta a felfedezést és a keze már a pólóm alatt vándorolt. Egy szempillantás alatt kicsatolta a melltartóm és úgy izgatott tovább.
Ekkor kapcsolt be nálam a veszvillogó, amit nem hagyhattam figyelmen kívül.
- Lando...-ennyit tudtam csak kinyögni.
- Hmmm?- jött a kérdés miközben a nyakam csókolgatta. Hogy tudja ilyen jól csinálni? 
- Lando!- próbáltam eltolni magamtól.
- Mi a baj?- nézett a szemembe. Egyszerűen el tudtam volna veszni a szemeiben.- Mi a baj?- ismételt meg a kérdését, majd letett.
- Ennek nem szabad meg történnie!- kezdtem el rendbeszedni magam.
- Nem értelek!- állt előttem értetlenül.
- Barátom van, nem tehetem meg ezt vele.- csatoltam be a melltartóm, a pólómat pedig visszatürtem a nadrágomba.
- Mit?- provokált, hogy kimondjam.
- Nem csalhatom meg!- mondtam ki végül, és amint kimondtam elfordultam tőle.
- Tényleg nem értelek!- túrt ingerülten a hajába.- Az előbb nem nagyon foglalkoztál ezzel!- mutatott rá a tényekre.
- Mert pillanatnyilag nem hagytam az eszemet reálisan gondolkodni... inkább a szí.... mindegy!- zavarodtam össze és csak a fejemet ráztam.
- Érzelmileg még mindig hozzám akarsz tartozni, és én is hozzád!- kezdtett el magyarázni.- Dobd el egy kicsit a józan ész szavát és hallgass arra a naiv szívedre, amit soha nem akarsz meghallani!- lépett közelebb és így a McLaren home oldalához szorított.
- Neee!- próbáltam nem a szemébe nézni. De a kezét az államra csúsztatta és kényszerített, hogy őt nézzem. - Nem tehetem...- sütöttem le a szemem.
- Nem értem mit látsz benne!- húzódott távolabb tőlem.
- Kedvelem! Ez nem elég?- kérdeztem vissza.
- De szerelmes is vagy belé?-kérdésre kérdéssel válaszolt. Úr Isten csak most realizáltam, hogy még soha nem mondtam neki azt, hogy szeretem, úgy értem szerelemmel. Ebben lehet igaza van.
- Nem tudom!- fontam össze a karom magam előtt védekező szándékkal.
- Nem tudod?- ismételte meg csak átalakítva kérdéssé.
- Nem!- csattantam fel és abban a pillanatban elindultam vissza apáékhoz. De két lépést se tudtam megtenni, mert megfogta a karom és magához húzott és ugyan olyan szenvedéllyel csókolt meg mint az előbb.
- Ilyen ha szerelmes emberek csókolóznak!- vált el tőlem, majd ott hagyott. Annyi kérdés kavargott bennem. Miért nem vagyok szerelmes abba a fiúba aki a tenyerén hordoz? És miért pont Lando az, akit szerelemmel szeretek?  Mert igen még mindig szeretem. És mostanáig be se vallottam magamnak, míg ki nem mondta. Az orrnyerkem dörzsölve mentem vissza apáékhoz.
- Miről maradtam le?- álltam melléjük.
- Sok mindenről!- jelentette ki apa rám se nézve.
- Jól vagy kincsem?- fordult felém Anita.
- Persze minden szuper!- kamuztam be, mert most nem akarom itt elmesélni mi történt velem az elmúlt negyed órában.
- Gyere!- nyújtotta ki a kezét, majd átölelt. Szerintem tudja, hogy semmi sincs rendben. Lenéztem a pálya előtti McLarenesekre, de nem ült ott Lando.
A futam végére Hamilton feljött a harmadik helyre miután nagy nehézségek árán át tudta verekedni magát Alonson, aki nem adta olyan könnyen a helyét. És a végére még Carlost is megelőzte. Seb pedig bejött a második helyre és Esteban pedig megszerezte az első F1-es futam győzelmét. Seb és Esteban nem tudtak visszahajtani a boxutcába így két irányból futottak vissza. Lementünk és az Aston Martinosok közé beálltunk és vártuk, hogy a német ide érjen. Miután mindenki gratulált neki a csapatból, mi is sorra kerültünk.
- Szép volt!- öleltem át szorosan.
- Köszönöm!- ölelt vissza. Apáék is gratuláltak nekik majd vártuk, hogy az interjúk után kezdődjön a pódium ceremónia. Nem bírtam nem észrevenni, hogy a McLaren garázsából valaki figyel. Nem fordítottam arra a fejem csak míg a perifériás látásom engedi próbáltam rájönni ki lehet az. De nem kellett sokat gondolkoznom rajta, mert tudtam, hogy Lando az. Az ünnepeltetés végén pedig oda néztem egy  pillanatra, de mint akinek sok dolga van elment. Miért őrjít meg engem ez a fiú? Lehet nem is kellett volna találkoznunk két évvel ezelőtt!?