Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

42.rész

•••••••••••••Lando szemszöge••••••••••••••

Egész délután míg a kocsiban ültem és teszteltük a jövő évi gumikat, csak az járt a fejemben, hogy talán mostantól sínen lesz a kapcsolatunk Emmával. Ezért is vártam, hogy végre visszamenjek a szállodánkba és készüljek a randira.
Nem sokkal 7 előtt érkeztem meg Emmáék háza elé, de úgy voltam vele, hogy majd 7 után csöngetek, mert tudom, hogy a nők hajlamosak egy kicsit tovább készülődni.
Elővettem a telefonom és megnyitottam a beszélgetéseket. Csak Florence írt.
- Szia bratyó! Mizu?
- Éppen találkozóm van.- válaszoltam a kérdésére.
- Csak nem a magyar lánnyal?- Oh, hogy mindenről beszámolók nekik.
- Igen vele.- írtam le neki ezt a két szót és közben éreztem, hogy akaratlanul is mosolyra húztam a szám.
-Sok sikert!
-Anyának már hiányzol, és nekünk is!😘❤
- Napokon belül otthon leszek és kaptok egy nagy ölelést! ❤
- Szeretünk! Csáó..
- Én is titeket!- Pötyögtem be a telefonom kijelzőjén, miután elküldtem az üzenetet kiszálltam az autóból és megnyomtam a csengőt. Vártam két percet, de semmi válasz nem jött, ezért újra megnyomtam. Így folytatódott majdnem fél órán keresztül, mikor eszembe jutott, hogy felhívom és megkérdezem mi van már.
Pár csörgés után fel is vette. De amint meghallottam, hogy nem ő hanem valami férfi vette fel egyből felment az idéző jeles pumpa.
(az előző részből olvassátok ide a beszélgetést, és képzeljétek el Lando mennyire lehetett egyszerre frusztrált, ideges és mennyire élete magát sebezhetőnek)
Miután rajöttem, hogy az a fasz kalap exe elrabolta, egyből az autóba pattantam és elindultam az apjához a kórházba. Emlékszem említett valamit, hogy melyik kórházban dolgozik, éppen ezért próbáltam minnél előbb eljutni. Amint megálltam a parkolóban a recepció irányába vettem az irányt.
- Jó napot miben segíthetek?- nézett fel rám a hölgy, de nem tudom mit mondhatott.
- Hello, Szabó Emma apját keresem!- mondtam neki az anyanyelvemen.
- A doktor úr épp egy páciensnél van, de amint végzett jön!- mondta mosolyogva a hölgy már úgy, hogy én is értsem.
- Rendben.- leültem az egyik székre és a kezeim közé fogtam az arcom. Csak azon jár az agyam mit csinálhat most Emmával. Ki kellett volna vernem a fejemből.
Már vagy 20 perce ott ültem mikor megláttam Emma apját.
- Az a fiatal ember téged keres!- biccentett felém a recepciós.
- Mit akarsz itt Norris?- kérdezte mikor megállt előttem.
- Sajnálom uram amit a lányával tettem, de tényleg szeretem és azt hiszem nagy bajban van!- hadartam gyorsan el.
- Gyere!- biccentett az egyik szoba irányába. Bementünk és neki nyomot a falnak.- Hogy érted, hogy bajban van a lányom? Mit csináltál vele?- kérdezte ingerülten és jobban a falnak szorított.
- Úgy volt, hogy ma elviszem vacsorázni, de fél órát áltam a kapuban és csöngettem, és nem jött semmi válasz!- emeltem fel a kezem védekezőn és éreztem, hogy enged a szorításon.
- Folytasd!- szólt rám parancsoló hangon. Nem sértett meg valószínűleg én is ugyanígy tennék ha a lányomról lenne szó.
- Aztán felhívtam, de nem ő vette fel hanem az ex barátja....
- Mit keres Bálintnál a telefonja? Innen futni ment ide a parkba...- kezdett el hadonászva mutogatni. Éreztem, ahogy kezd egyre jobban kétségbe esni.
- Ne aggódjon megtaláljuk!- próbáltam nyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel.- Hívjuk a rendőrséget?- dobtam fel az ötletet.
- Az nem jó! Mivel még 1 nap se telt el mióta eltűnt, nem fogják keresni.- kezdett el idegesen fel-alá járkálni és a tarkóját vakarta.
- A barátait felhívhatnánk!- dobtam be az ötletet.
- Az egy szuper ötlet!- mondta majd elkezdte tárcsázni őket. Egy szót se értettem abból amit beszéltek, mert végig magyarul beszéltek.