Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

31.rész

2 évvel később.....

2 év. 2 év telt el az ominózus nyaralás óta. Azt mondják az idő benyógyítja a sebeket és szép emlékké szelidíti a fájdalmat. Velem is ez történt. Feldolgoztam, hogy ennek így kellett lennie.  Nem lettünk egymásnak teremtve és ez így van rendjén. Úgy érzem ideje volt már, hogy felnőtté válljak. Nem korilag, hanem érzelmileg. Az első hétben sokat gondolkoztam és sírtam az elmúlt napok történésein. Aztán nagy nehezen Veronika és Marci összekapart a padlóról. Őszintén szólva nem is értem, miért akadtam ki ennyire. De a második nap után azt nyújotott vígaszt, hogy neki sokkal rosszabb. Hiszen ő is könnyek közt tört ki mikor felszálltam a gépre. De aztán ez a szép elképzelésem nem tartott sokáig, mivel rájöttem, hogy mégis csak fiuból van. És őket az ilyen kalandok nem viselik meg ennyire.
De mi is történt velem az elmúlt két évben?
1 év orvosi egyetem után rájöttem, hogy ez nem az én álmom és nekem ott semmi helyem. Így felvételiztem a BGE-re marketing szakirányba. Sikeres felvételi eljárás után belevethettem magam a marketing, a számok és minden más legmélyebb bugyraiba, ahol találkoztam vele. Első évesként nehéz volt elhelyezkedni és barátokat szerezni. Egyik nap a könyvtárban ültem és tanultam, mikor találkoztunk Bálinttal. ELkeztünk beszélgetni, körbe vezetett az egyetemen és arra lettem figyelmes,  hogy sulin kívüli is egyre többet keressük egymás társaságát. Éreztem, hogy megvan kettőnk közt a kémia, így lett az, hogy 2 hét múlva lesz a párkapcsolatunk egy éves. 2020. augusztus 9-én adtam be a derekam egy párkapcsolatnak. Végre úgy éreztem, hogy készen állok rá.
Veronika sikeresen felvételizett a METU-ra, ahol most másod éves és azt tanulhatja, amit mindig is akart. Ha minden jól megy neki akkor nemsokára diplomás fotós lesz.
Marci is a METU-ra ment divattervezői szakra, mert neki pedig az a nagy álma, hogy egyszer olyan híres ember viselje a ruháit, mint pl. David Beckham, Brad Pitt vagy akár Leonardo DiCaprio.
Mindannyiunk megvan a maga álma és mindannyian hajtunk is az álmainkért.
Apa és Anita ahogy jósoltam nem sokkal később, hogy én hazajöttem a nyaralásból elmondták, hogy már egy ideje randizgatnak. Azóta már hozzánk költözött és boldogan élünk így hármasban Minden héten egy napot úgy szervezünk, hogy mindannyian itthon legyünk és egész délután társasozunk és beszélgessünk. Végre megtapasztalhatom, hogy milyen egy gondoskodó anyával élni. Minden meg tudunk beszélni, ami akkori állapotomban sokat segített.
Sebbel havonta kétszer háromszor beszélünk videóhívásban és mindig mesélünk egymásnak, hogy éppen mi történt velünk. Legutóbb is azért beszéltünk, mert mondta, hogy alig várja a Magyar Nagydíjat, hogy végre találkozzunk.
Igen most is kimegyünk, de mostmár négyen. Apa el tudta intézni a kórházban, hogy el jöhessen szabadságra Anitával. Nekem a munkám csak hétköznapra szól és szerencsénkre Bálint is el tudta intézni, hogy szabadnapos legyen.
Jelenleg itt ülünk négyen a nappaliban és társasozunk. A kedvenc játekommal játszunk, ami nem más, mint a Monopoly. Tudom azt mondják, hogy ez a játék tönkre teszi az emberi kapcsolatokat, de szerencsére mindannyian vagyunk annyira makacsak, hogy nem arra koncentrálunk, hogy mennyi pénzt kell kiadni, hanem, hogy minnél menőbb és drágabb helyeket vegyünk meg.
2 órával később boldogan ugrottam fel a helyemről, ugyanis én nyertem.
- Ebben verhetetlen vagyok!- mondtam mosolyogva.
- Csak hagytunk nyerni!- nézett rám Bálint.
- Ohh édesem, ha hagytatok volna akkor már másfél órával ezelőtt nyertem volna!- hajoltam közel hozzá.
- Igen?- kérdezte egy féloldalas mosollyal.
- Igen...- mondta apa lehangolva.- egyszer hagytam nyerni akkor is fél órával később már pakoltunk össze.- forgatta meg a szemeit.
- Te mit tudsz amit mi nem?- dőlt hátra a kanapén Bálint.
- A bűvész se árulja el a trükkök titkait.- mondtam fölényes mosoly társaságában, majd beleültem az ölébe. Így beszélgettünk még egy órát majd Bálintot kikísértem a ház elé.
- Biztos nem maradsz?- dőltem neki az ajtó fél fának.
- Nem tudok, megígértem anyáéknak, hogy vigyázok az öcsémre míg elmennek vacsorázni.- lépett egy lépést közelebb.- Álmodj velem!- mondta majd egy lágy csókot lehelt az ajkaimra.
- Minden képpen!- mondtam egy pajkos mosollyal. Beszállt az autójába, majd elhajtott. Várjunk csak! Azt mondta, hogy "Álmodj velem!"? Honnan ilyen ismerős ez nekem? Olyan mintha hallottam volna már.

Bocsánat, hogy most rakom ki, csak egész nap el voltam havazva.