Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

36.rész

••••••••••••• Emma szemszöge ••••••••••••••

Nem tudom mi ütött belém az előbb mikor kértem Landot, hogy találkozzunk. Lehet csak hiányzott a cuki brit akcentusa meg úgy az egész lénye? Nem tudom, de egyszerűen kivirultam miután találkoztam vele. És olyan jó volt szorosan átölelni, és alig észrevehetően magamba szívni az illatát.
- Várjunk Emma neked barátod van. Nem kéne egy másik fiúról ábrándoznod. Ott van Bálint aki szeret, tisztel és soha nem csalna meg!- szóltam magamra, hogy ezt mégse tehetem Bálinttal. Épp magammal és a gondolataimmal voltam elfoglalva, mikor véletlen nekimentem valakinek. Felnéztem és akkor láttam meg, hogy akinek neki mentem az Charles volt.
- Úgy sajnálom!- léptem egyet hátrébb.
- Semmi gond...- nézett fel a telefonjáról.- Szia Emma!- köszönt mosolyogva.
- Szia Charles. Hogy érzed magad?- ültünk le a Ferrari home lépcsőire.
- Őszintén?- nézett rám kérdőn. Nem mondtam semmit csak bólitottam.- Rohadtul mérges vagyok, hogy Stroll miatt kiestem. Az a kis köcsög nem tud vezetni és csak apuci miatt van itt.- fakadt ki a Monacói.
- Hé nyugi!- tettem a vállára a kezem.
- Bocsi... de nagyon felidegesített. Nem tehetek róla...- ölelt át és a fejét a vállamba nyomta.- olyan jól sikerülhetett volna ez a verseny...- folytatta a kesergést.
- Oh ti fiúk mindenen kiborultok?- tettem fel a költői kérdést. Nem vártam rá választ, és nem is kaptam. Még mindig a vallamba volt fúródva a feje. A legkisebb jelét se mutatta volna, hogy onnan el akarná mozdítani. Pár perccel később vett két mély levegőt, majd felegyenesedett. Felállt a lépcsőről, megigazította a haját, majd engem is felsegített.
- Köszönöm, hogy rabolhattam az időd!- mondta hálás mosollyal az arcán, majd átölelt.- Sajnálom, hogy Landoval nem jöttek össze a dolgok.- nézett rám sajnálkozó tekintettel.
- Talán én is!- mondtam inkább magamnak ráadásul magyarul. Még egy nagy ölelést és két puszit adtunk egymásnak, mikor egy brit akcentusú hangot hallottam meg magam mögül.
- Te meg mit csinálsz Leclerc?- lépett felénk feldúltan.
- Mi bajod haver csak beszélgettünk!- tette fe a kezeit megadón.
- Norris állj le!- álltam be elé mielőtt neki ment volna Charlesnak.
- Mit csináltatok?- kérdezte kicsit higgattabban.
- Csak elmondta, hogy érez az első kanyaros incidens miatt.- kezdtem el nyugodt hangon.
- De ha úgy ért hozzád!...- emelte fel a kezét fenyegetőn.
- Haver hisz ismersz, a barátom exe tabu, plussz amúgy is van egy boldog párkapcsolatom.- mondta felháborodva a monacói, hogy ennyire nem ismeri.
- Bocs igazad van!- realizálta a helyzetet a brit.
- Azt hiszem most jobb ha mész!- néztem rá Charlesra.
- Igazad van!- értett velem egyet. El akart rendesen köszönni, de végül csak egy "Szia"-val köszönt el.
- Neked meg mi a bajod?- néztem rá értetlenül.
- Nem szeretem, ha ahhoz nyulkálnak ami az eny....- harapta el a mondat végét.
- Csak tisztázzuk, ha én valakinek is a tulajdonában vagyok az biztos, hogy nem te vagy, maximum Bálint, de inkább saját magam tulajdonában vagyok.- mutogattam miközben beszéltem. Láttam rajta, hogy fél pillanatra megszeppen, de aztán míg egyet pislogtam már olyan közel állt hozzám, hogy egy papírlapot se lehetett volna közénk rakni. Még egy pislantással később már az ajkai mohón falták az enyémet. És az helyet, hogy  elhúzódtam volna a kezeimet a nyaka köré fontam és viszonoztam a csókját. Vad, szenvedéllyel teli csók volt. Éreztem, hogy minden bele ad ebbe a csókba,  mintha nem lenne holnap. Aztán a keze elindult felfedező túrára. Először a a hátamról áttért a mellemre és elkezdte gyengéden masszírozni, aztán gyúrta mintha egy tészta lenne. Nem bírtam ki, hogy bele ne nyögjek a csókba. Uztán visszament a hátamra és lassan egészen a fenekemig, és aztán azt kezdte el markolászni. Ezek után egy hírtelen mozdulattal felemelt, de a csókounkat nem szakítottam meg, én pedig automatikusan köré kulcsoltam a lábaim, és így mentünk el a két motorhome közé.
Nagyon jól tudtam, hogy öt percel később meg fogom bánni, amit most csinálok, de igazából nem érdekelt. Annyi ideje vártam, hogy végre újra megizlelhessem az ajkait, hogy el is feledkeztem arról, hogy ez a fél pillanat milyen következményeket vonhat maga után. Ebben a pillanatban míg ő csókolt engem és én viszont jöttem rá, hogy még mindig nem tudtam kiverni, nem is a fejemből, hanem a szívemből. Minden egyes érzelem és emlék újra átjárta az egész testem, és ráadásul még élveztem is.
De aztán...