Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

21.rész

Öt percig ott ültem a medence szélén, mert miután eldöntöttem, hogy inkább elmegyek úszni eszembejutott, hogy gipszben ez elég nehéz lenne. Mikor láttam, hogy végre meghozták a koktéljainkat, vissza kimentem a  többiekhez.
- Emma amúgy nem most lesz az Olasz nagydíj?- nézett rám kérdőn Marci.
- Ohh tényleg!- esett le, hogy igaza van.- Ez most honnan jutott eszedbe?- néztem rá kérdőn, mert tudom, hogy nem követik és miért most kezdenék el?
- Mert ott mennek a McLaren szerelői plusz ha jól látom a két pilóta is.- nyújtózkodott a nyakával Marci hátha jobban látja őket.
- Hogy mi?- néztem rá aztán követtem a tekintetét. Oh bassza meg! Igaza van. És igen ott van Lando és Carlos is. Most őszintén mekkora esély volt erre? Jó az igazat megvallva elég nagy, de akkor is. Imádkoztam, hogy a fiúk ne nézzenek rám. De Carlos észrevett és egyből egy széles mosoly ült az arcára. Mondjuk nem értem, hogyhogy emlékszik még rám ennyi idő után. Nem tudtam mást csinálni, mint vissza mosolyogni. Inkább volt ez "hú de kínos nekem ez most" mosoly mint, hogy annak örülnék, hogy látom őket. Szerencsémre Carlos ezt felismerte és nem szólt Landonak sőt még úgy beszélt vele, hogy rám ne tévedjen a tekintete.
- Nem megyünk el várost nézni vagy csak sétálni- néztem rá a két legjobb barátomra kérlelő tekintettel.
- Most jöttünk! Nézzünk majd holnap!- nézett rám egy pillanatra Veronika majd újra más fele figyelt.
- Marci?- fordítottam csak felé a fejem.
- Nincs kedvem.- ült fel és egy fiút nézett jobban szemügyre.
- Szuper!- nézett rájuk, majd összeszedtem a cuccaimat és felmentem a szobánkban átöltözni. Felvettem egy rövid nadrágot és hozzá egy spagetti pántos trikót. Beraktam a kistaskámba a leglenyegesebb cuccokat majd elindultam.
Már a liftben álltam és vártam, hogy leérjünk a földszintre, mikor megállt és az ajtó kinyílt. Velem szemben pedig Carlos és Lando állt egy szál fürdőnadrágban a nyakukban pedig egy-egy törölközővel. Épp nevettek valamin és fél pillanattal később már észre is vettek. Carlos arcán megmaradt a vigyor, de Lando teljesen lefagyott. Némán beálltak mellém a liftbe és mentünk tovább. Az a két perc míg leértünk egy örökkévalóságnak tűnt. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz ha meg se szólalok. A fiúk udvariasan előre engedtek aztán két különböző irányba mentünk. Én jobbra a kijárat felé, ők pedig balra a medence felé.
Na ez hiányzott csak. Azt hittem egy hetet eltudok tölteni úgy, hogy nem ezen az idiótán pörög az agyam, hogy mi lehetett volna. Legalább ha Carlos egyedül jött volna annak még örültem is volna. De ha ez a volna nem lett volna ott akkor minden jobb lenne. Nem akartam a többiek nélkül körbe járni a várost Így csak a kikötőbe mentem és ott egy padon néztem ahogy a hajók megérkezés után vagy épp indulás előtt az utolsó ellenőrzéseket végzik.
Nem csináltam semmit csak ültem és néztem a horizonton épp lemenő napot. Már ilyen rég óta itt ülök? Nagyjából 3 óra körül jöhettem el és már megy le a nap, ami azt jelenti, hogy jóval 7 óra után vagyunk. Csináltam pár képet a naplementéről
Már indulásra kész voltam, mikor egy ismerős alak ült le mellém a padra....