Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

12.rész

•••••••••••••Lando szemszöge••••••••••••••

Nagyon érdekes volt ez a pár szó váltás Emmával. Nemtudom miért, de nagyon aranyos volt miközben látszott rajta hogy zavarban van. Két baj volt, hogy Carlos megjelent és, hogy az apja szólt neki és elmentek. Szívesen jobban is megismerkedtem volna vele. De erre most nem tudok gondolni, mert két perc múlva már az autóba kell ülnöm. Felvettem a sisakot és a kesztyűt, majd be is ültem az autóba.
Nagyon rég élveztem ennyire egy szabadedzést. Minden köröm tökéletes volt. Minden körben az első ötben végeztem, tudom a szabadedzés nem számít, de akkor is jó volt, hogy közel voltunk a top csapatokhoz. Miután lepergett a 60 perc a szabadedzésből kiszáltam az autóból és pár telemetriai adatot megnéztünk, majd elmentünk ebédelni.
- Mit kértem tőled?- jött ide hozzám Carlos kérdőn.
- Sajnálom, de lehet kiöregedtél ebből a sportból.- válaszoltam neki nevetve és leültem az egyik székre velem szemben pedig Carlos.
- Ember csak 23 éves vagyok!- akadt ki.
- Valószínűleg akkor kiégtél.- szórakoztattam magam tovább azzal ahogy Carlos erei a elkezdtek látszódni a homlokán.
- Inkább azt mond, hogy milyen volt a csaj?- nézett rám miután magában tombolt egy sort.
- Melyik?- kérdeztem pedig pontosan tudtam kiről beszél.
- Hát az akivel épp beszéltetek mikor oda mentem hozzátok.- segített ki pedig nem nagyon volt rá szükségem.
- Jaa, hogy ő...- adtam a hülyét mint akinek most esett le mit kérdezték tőle.- Egész jól éreztem magam míg meg nem jelentél.
- Csak nem bejönn? Na ugye, hogy igazam volt a magyar lányokról.- tette szét a karját mint akinek a tanácsa minden tekintetben aranyat érne.
- Lehet, hogy volt benne igazság.- mondtam magamban elmosolyogva.
- Ennyi kölyök ennek az a tanulsága, hogy mindig hallgass az idősebbekre.- mondta és végre nekiállt enni. Aminek az az előnye, hogy ilyenkor nem beszél annyit.
- Remélem még találkozunk.- mondtam magamnak halkan de ennek a vén rókának természetesen jó a füle.
- Elintezhetem neked.- válaszolt úgy, hogy észre se vettem, hogy mikor nem volt kaja a szájában.
- Azt meg mégis, hogy?- néztem rá értetlenül.
- Az legyen az én dolgom.- ismételte meg az előző mutatványát. Ez neki szerintem valami szuperképessége vagy én nem tudom, de elég magas szinten űzi.
- Jól van.- mondtam, majd miután befejeztem az ebédet és visszavittem a tányérokat elmentem a szobámba lefeküdni egy kicsit.
Mégcsak 1 óra volt így felmentem az instagrammomra és görgettem. Nem láttam semmi lényegeset, csak modellek és autók váltogatták egymás. Ezt a tevékenységet nagyjából 2 perc elteltével meg is untam így letettem a telefonom és kimentem és céltalanul sétálni.
Kis idő múlva inkább odamentem a pályára és csak néztem.
- Landooooo!- fordítottam lassan az ismerős hang írányába a fejem. Pár másodpercel később észrevettem, hogy Carlos mellett valaki sétál. Else hiszem, hogy mikre nem képes ez a lökött barátom. De hisz ezért vagyunk legjobb barátok, mert mindketten defektesek vagyunk valamiben.

Sziasztok kedves olvasók!📚📖
Tudom most írok nektek először, de az érdekelne, hogy mennyire zavarna titeket ha most pár néhány részén keresztül felválltva jönnének a részek?
Úgy értem egyszer Lando egyszer pedig Emma szemszögéből.