Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

40.rész

Az egész ebéd szünetét velem töltötte, és megegyeztünk, hogy ebben a három hétben, míg lesz a nyáriszünetük, ennyi időt kap arra, hogy magába bolondítson és, hogy azt mondjam: "Nem bántam meg a döntésem!".
Lassan elindultunk haza, hogy időben visszaérjen a pályára. Megint végig beszéltük az egész utat. Sirius pedig fáradtan ballagott mellettünk. Mikor visszaértünk megálltunk a kapuban.
- Köszönöm, hogy elkísértél!- mondtam mosolyogva.
- Én meg azt, hogy elkíserhettelek!- nézett rám a kisfiús mosolyával.- Neked is pajti!- guggolt le a kutya mellé és megsimogatta.
- Hol töltöd a nyári szünetet?- dőltem neki a kapunak.
- Pár napot még itt leszek, aztán haza megyek a családomhoz, utána meg még nem tudom.- vonta meg a vállát lazán.
- Akkor majd találkozunk!- léptem oda hozzá és egy csókot nyomtam az ajkaira.
- Ma este elvihetlek egy randira?- döntötte nekem a homlokát és mosolygott.
- Mindenképpen!- mosolyogtam.
- 7-re érted jövök.- mondta, majd egy búcsucsókkal köszöntünk el. Ő beszállt az autóba és elhajtott én pedig bementem a házba és első dolgom az az volt, hogy Siriusnak adtam kaját.
A második pedig az, hogy felhívtam a srácokat videóhívásban. Pár csörgés után mindketten felvették.
- Na mizu?- kérdezte Marci.
- Azt fogjátok mondani, hogy hülye vagyok, de adtam még egy esélyt Landonak!- huppantam le az egyik fotelbe.
- Ez tök jó!- lelkendezett Veronika.
- Tényleg szuper!- jelentette ki Marci is. Hogy micsoda? Mind a ketten örülnek ennek? Miről tudnak amiről én nem?
- De mi lesz Bálinttal?- érdeklődött Veronika.
- Szakítottam vele, mert Lando ráébresztett, hogy nem vagyok szerelmes belé. És azt hiszem nem döntöttem rosszul!
- Biztosan nem! Te és Norris egymásnak lettetek teremtve.- biztatott Marci, hogy nem hoztam hülye döntést.
- Ugye Norris nem tőletek kérdezte meg, hogy hol lakok?- kezdtem el gyanakodni a két jó barátomra.
- Dehogyis!- mondták óramű pontossággal  egyszerre.
- Ahaaa...- néztem rájuk gyanakvó tekintettel és vártam melyikük törik meg előbb.
- Na jó én írtam le neki a pontos címed, mert nem emlékezett a házszámra!- tört meg Marci és vallotta be az egészet.
- Köszönöm!- mondtam mosolyogva.
- És mi lesz a következő lépés?- érdeklődött Veronika.
- 7-re jön értem és megyünk vacsizni!- lobáltam meg a lábam a fotel kartámláján mint egy 5 éves kisgyerek.
- Mennyi az idő?- kérdezte Marci.
- 14: 38, miért?- kérdeztem vissza.
- Csak kérdeztem, nehogy későn állj neki készülődni.- magyarázta.
- Előtte még el kell majd mennem futni.- mondtam majd rá néztem újra az órára. Még előtte apáéknak is vinnem kell kaját.
- Srácok majd holnap beszélünk a fejleményekről, mert még apuéknak csinálnom kell valami ebéd féleséget.
- Jó de minden képpen hívj fel!- mondta Marci, Veronika pedig helyeslőn bólogatott.
- Ez alap, majd beszélünk pusza!- köszöntem el és bontottam a vonalat.
Bementem a konyhába és csináltam nekik egy gyors bolonyai spagettit. Ezt úgy is régen ettünk.
Nagyjából fél óra múlva már az edzés ruhámat vettem fel és indultam apáékhoz a kórházba. Úgy döntöttem, hogy úgy is ott van a kórház mellett egy parkerdő féleség, majd ott futok egyet.
Miután a recepción oda adtam Anitának az ételhórdókat beszéltünk két szót és indultam is. Oda mentem az autómhoz kivettem belőle a fülhallgatóm és át sétáltam a parkerdőbe. Betettem a fülembe a két kis bluetoothos készüléket és az egyik kedvenc zeném elindítása után elindultam futni. Már fél órája futottam, mikor megálltam az egyik padnál egy kicsit kifújni magam. Leültem a padra és elővettem a telefonom megnézni az üzeneteimet. Lando küldött magáról egy képet ahogy az autóban ül és várja, hogy elinduljon. Írtam egy fél sornyi üzenetet, majd indultam volna tovább, de egy fekete ruhás ember elállta az utam.
- Bocsi!- kértem bocsánatot mintha én tehetnék róla, amint kikerültem volna, valami büdös gézlapot nyomott az orromhoz és innentől képszakadás...

De ki a fene rabolta el Emmát?