Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

25.rész

- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!- hallottam mrg két ember üvöltését és egyből kinyitottam a szemem.
- Miért vagytok ébren ilyen korán?- dörzsöltem ki a szememből az álmosságot.
- 10:25 van! Mi az hosszú volt az éjszaka?- kérdezte nevetve Veronika.
- Nem történt semmi.- ültem fel az ágyon.
- És nem is fog?- érdeklődött Marci.
- Hétfőig kapott időt. Ha addig bebizonyítja, hogy komolyan gondolja, akkor lehet lesz valami.
- Na kellj ki az ágyból és menjünk kajálni!  Mert csak 11-ig van reggeli.- mondta Marci és elkezdett kihúzni az ágyból.
Átöltöztem, majd mielőtt indultam volna Veronika egy "Birthday Girl" feliratú szalagot adott a kezembe.
- Ezt vedd fel!- adta ki az utasítást Marci.
- Ez honnan van?- kérdeztem miközben felvettem.
- Reggel vettük.- legyintett Veronika és már el is indultunk.
Kiléptünk volna a szoba ajtaján de ott volt egy plüsmaci aminek a kezében egy vörös rózsa box, benne pedig egy kis kártya amire ez a két szó volt írva: Boldog születésnapot!
- Ki küldte?- kukucskált a vállam fölött Veronika.
- Nem tudom!- megfordítottam a kártyát hátha a hátulján fog állni a név, de nem volt semmi rajta.  Bevittem a szobába és alig észrevehetően megszagoltam. És olyan ismerős volt ez az illat. De ha fegyvert tartanának a fejemhez akkor se tudnám megmondani, hogy honnan ennyire ismerős.
Lementünk a szálloda étterem részére ahol már csak elszórtan volt pár ember. Leültünk az egyik asztalhoz, majd kértünk is magunknak reggelit.
- Boldog születésnapot!- jött mögém két férfi. Hátranéztem és akkor láttam, hogy Lando és Carlos áll mögöttem, és mind kettőnek a kezében egy-egy ajándék doboz.
- Ugye nem ti szóltatok nekik?- fordultam a két barátom felé.
- Lehetne olyan nyelven amit mi is értünk?- szólt közbe Carlos.
- Csak annyit mondtam, hogy milyen figyelmes ez tőletek.- mondtam és közben rosszalló pillantás vetettem Veronikára és Marcira. Felálltam a helyemről és oda fordultam feléjük.
- Nagyon szépen köszönöm!- vettem át először Carlostól aztán Landotól is. Mind kettő a köszönet mellé kapott egy puszit is. És ekkor... ekkor éreztem meg, hogy honnan volt ilyen ismerős az illata a macinak. Azt a szőrös kis plüsst is Lando küldte.
- Leültök?- kérdezte kedvesen Veronika.
- Persze még én se reggeliztem. Lando hajnalok hajnalán elráncigált vásárolni.- ó ez milyen figyelmes tőle. Carlos leült Veronika mellé így mellettem maradt csak hely Landonak.
- Köszönöm a macit is!- fordultam a brit irányába egy mosoly társaságában.
- Semmiség! Remélem eltaláltam a virágot.- hajolt egy kicsit közelebb hozzám
- Igen az, az egyik kedvencem.- mondtam mosolyogva.
- És milyen programot találtatok ki a szülinapos lánynak?- kérdezte Carlos és minden szem egyből rám szegeződött, hogy én döntsem el.
- Este egy buliba megyünk azt tudom, de a többit nem.- vontam meg a vállam.
- Elmehetnénk Milánóba megnézni a várost. Csak 2 órás az út, de ha minden fasza akkor csak másfél óra.- dobta be az ötletet Carlos. Álljunk csak meg! Mi az, hogy mi?
- Tök jó ötlet.- lelkendezett Veronika.
- Szerintem is!- egyezett bele Marci is.
- Emma?- néztek rám az asztalnál ülők.
- Benne vagyok!- vontam meg ismét a vállam.
- Akkor menjünk készülődjünk össze és indulhatunk is! Nagyjából 10 perc múlva találkozzunk a hallban.- állt fel az asztaltól Marci és elindult a szobánk felé. Mindenki ezt tette, mert mire kettőt pislogtam már csak mi maradtunk az asztalnál Landoval.
- Gyere segítek!- segített fel és megfogta a dobozokat.
- Nem kell feltudom én is vinni.- próbáltam elvenni tőle a dobozt, de megelőzött és kitért előlem.
- Most épp udvarok neked így nem hagyhatom, hogy te cipekedj.- nézett vissza rám egy fölényes mosollyal.
- Hát jó akkor udvarolt nekem mindegy.- mondtam magamnak ráadásul magyarul, hogyha meg is hallja ne érje mit mondok.
- Mondtál valamit?- nézett rám kérdőn.
- Nem semmit.- mosolyogtam és magamba közben nevettem, hogy milyen aranyos ahogy cipeli az a két 3 dekás dobozt, mert nem hiszem hogy nehezebb lenne.
Felértünk a szobánkhoz, amit Lando már sokszor láthatott kívülről.
- Köszönöm a segítséged innen átveszem.- fordultam felé és nyújtottam a kezem a két dobozért.
- Pár perc múlva találkozunk!- súgta a fülembe és egy csókot nyomott az arcomra, ami vészesen közel volt a számhoz. Szinte már a szám sarkára adta. Konkrétan nekem beütött a kékhalál és megmozdulni se tudtam csak egy idétlen mosolyt tudtam erőltetni magamra.
Láttam ahogy beszáll a liftbe és még egy diadalteljes mosoly látszódott rajta mielőtt becsukódott a lift ajtaja.
Jó kis nap lesz ez! Tudatosult bennem, majd miután felébredtsm az ábrándozásból kinyitottam a szoba ajtaját és bementem.