•••••••••••••Lando szemszöge••••••••••••••
Miután ideértek Carlossal arrébb mentünk pár lépést és egyből kérdőre vontam.
- Te meg mit csinálsz?- néztem rá, majd egy pillanatra Emmára.
- Haver mondtam, hogy elintézem, hogy beszéljetek még.- mondta nevetve.
- De most meg mit mondjak neki?- nem mintha nem tudnám, de akkor is. Nem vagyok az a nagy nőcsábász, hogy csak úgy leszólítsak valakit és egészen az ágyamig cipeljem.
- Mondjuk hívd el egy randira te sötét. Hát minden egyes szót a szádba kell rágni?- kérdezte mintha egy kisgyereket kérdezne.
- Nem, dehogy.- mondtam, majd visszementünk Emmához.
- Emma lenne kedved időmérő után meginni valamit?- kérdeztem miközben Carlos a nyakamba liheget.
- Igen szívesen!- mondta mosolyogva. Az igazat megvallva, ezen nagyon meglepődtem, hogy ilyen könnyen beadta a derekát.
- Remek akkor időmérő után.- mondtam majd mint akinek sietős dolga lenne elmentem.
Igazság szerint nem volt még semmi dolgom, mert még fél óra volt az időmérőig így újra elmentem sétálni.
Pár perce szálltam ki az autóból, mert vége az időmérőnek. Sikeresen bejutottunk a Q3-ba, ahol a végén a 4. helyről fogok neki vágni a holnapi futamnak. Gyorsan elmentem átöltözni és mikor mentem volna ki akkor jött oda hozzám a sajtó menedzserem, hogy elvigyen az interjúkra. Ez így nem lesz jó. Hogy felejthettem el, hogy nekem még interjút is kell adnom? A szokásosnál gyorsabban végeztem most nagyjából fél óra alatt letudtam az összes újságíró kérdésére a válaszadást. Amint teljesen végeztem elindultam megkeresni Emmát.
Először Sebet kerestem meg, hogy nem látta-e, de annyit mondott, hogy szerinte haza ment az apjával. Ez nagyszerű... Ebből akkor már nem lesz semmi nyugtáztam el magamban és lehangolva sétáltam a kapu felé mikor megláttam Őt...
- Tényleg megvártál?- kérdeztem mikor odaértem hozzá.
- Igen... és azt hittem, hogy soha nem érsz ide.- válaszolta mosolyogva- Plusz apa is haza ment így nem maradt választásom.- mondta pajkos mosollyal.
- Akkor indulhatunk?- kérdeztem és nyújtottam neki a karom.
- Igen!- válaszolta, majd belekarolt a karomba. Odamentünk az autómhoz majd miután kinyitottam neki az ajtót és beszállt, beraktam a táskám majd én is beültem. Elindultunk és mivel nem volt jobb ötletem elvittem ahhoz a hotelhez amiben megszálltunk és ott mentünk el a bárba. - Én mivel nem iszok verseny előtt így csak egy teát kértek tejjel meg egy kevés cukorral.- mondtam a pincérek mikor oda jött hozzánk.
- Én egy Sex on the beach-et szeretnék.- mondta neki Emma is, hogy mit kér.
- Rendben hölgyem, de előtte én egy személyi igazolványt kérnék.- mondta illemtudón a pincér.
Emma mit sem törődve ezzel oda adta neki majd fél perccel később már el is rakta.
- Sokszor hisznek fiatalabbnak?- kérdeztem miután kihozták az italainkat.
- Igen, mert csak pár hónapja töltöttem be a 18-at.- válaszolta, majd ivott egy kortyot az italából.
- Hála égnek akkor nem fognak pedofilnak nézni, hogy egy kiskorúval ülök itt.- mondtam nevetve amiben az volt a jó, hogy Emma is elnevette magát. Ott ültünk ketten és csak beszélgettünk.
Pár órával és jó pár itallal később Emma már nem volt abban az állapotban, hogy hazamenjen így kikértem a számlát, majd miután kifizettem segítettem neki felmenni a szobámba. Fent a szobámban befektettem az ágyamba és hagytam, hogy had aludjon. Én pedig a kanapéra feküdtem le. Eleinte csak néztem ahogy alszik.
Nagyon érdekesnek találom. Nagyon aranyos volt egész este és miután beütött nála a pia utána pedig mint akinek nem lehet megálljt parancsolni járt a szája. Néha mondott valamit szerintem az anyanyelvén amit nem értettem. De neki ez aztán egy különleges képessége lehet, hogy még berugva is tud egy másik nyelven gondolkodni és még beszélni is.
Fantasztikusan éreztem magam egész este. Remélem máskor is lesz erre alkalmunk.
YOU ARE READING
Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•
FanfictionNem is tudom, hogy találkozhattam akkor ott vele. Érettségi előtt 3 héttel. De akkor ott elfelejtettem mindent ami valaha stresszel töltött el. Volt egy pillanatunk. Semmi több csak az az egyetlen egy pillanat amikor találkozott a tekintetünk. 20...