15.rész

1.7K 60 0
                                    

••••••••••••• Emma szemszöge ••••••••••••••

Nem igazán tudom mi történt azután, hogy Landoval eljöttünk a pályáról. Reggel fejfájással ébredtem fel. Igazából fel se fogtam hol vagyok. Az éjjeli szekrényre néztem és láttam, hogy ott van egy pohár víz és egy aszpirin. Bevettem a gyógyszert és próbálta felidézni, hogy hol is lehetek. Nem láttam semmi mást mint egy szobát tele szétdobált holmival. Lehet ez Lando szobája. Hogy mi? Itt vagyok a szobájában? Mit keresek én itt? Ezek a kérdések játszódnak le egyből a fejemben.
Körbe néztem a szobában és akkor láttam, hogy nincs itt Lando. Odamentem a székhez amin láttam a táskám és kivettem a telefonom.
15 NEM FOGADOTT HÍVÁS: Apa❤
Nem hiszem el. Hogy nem hallottam, hogy 15-ször hívott. Feloldottam a telefonom és egyből hívtam apát.
- Hol vagy?- kérdezte ingerült és egyben megnyugvó hangon, hogy tudja nincs semmi bajom.
- Azt hiszem Lando Norris szobájába.- mondtam ki halkan.
- Hogy hol?- kérdezte és felemete a hangját ami nála nagyon furcsa volt, mert nemszokta felemelni a hangját.
- Emlékszel amit mondtam tegnap, hogy találkozóm van valakivel?- kérdeztem és közben leültem az ágyra.
- Igen, de nem mondtad hogy vele.- mondta egy kicsit higgattabban.
- De esküszöm nem történt semmi csak beszélgettünk és ennyi.- mondtam neki és ekkor kijött egy szál törölközőben Lando a fürdőszobából. Nem is kell mondanom, hogy mennyire leesett az állam. Nem hittem volna, hogy ilyen jó passzban van. És a felsőteste.... Nem volt kigyúrva, de volt rajta elég izom és a hasa pont annyira volt kockás mint amennyire kell. És elég jól látszott neki az ágyekizma ami egészen biztos jól kiemelte a... Emma most már elég lesz a képzelődésből?
- Apa majd vissza hívlak!- jutott eszembe, hogy még mindig hívásba vagyok vele. Amint elmondtam ezt a mondatot ki is nyomtam a telefont.
- Jó reggelt!- nézett rám Lando mikor észrevette, hogy ébren vagyok.
- Neked is...- mondtam, majd egy nagyot nyeltem.
- Remélem nem én ébresztetelek fel.- mondta és közben egy kis aggodalom hallatszott a hangján.
- Nem, dehogy... Te hol aludtál?- kérdeztem kicsit halkabban.
- Ott a kanapén!- mutatott a berendezési tárgy irányába. Ez igazi megnyugvással töltött el.
- Mi történt az este?- kérdeztem félénken.
- Először iseljöttünk ide és a bárban elkeztünk beszélgetni....- kezdte el és közben leült mellém az ágyra. Próbáltam nem észrevehetően beszívni az illatát. Azt kell, hogy mondjam nagyon kellemes volt az illata.
- Aztán berudtál mint a csacsi így felelős felnőtt ként felhoztalak ide és lefektettelek aludni. Én pedig, mint az előbb is mondtam ott aludtam a kanapén.- világosított fel részletesen a tegnap estéről.
- Ez megnyugtató.- mondta egy nagy sóhaj közepette.
- Mi megnyugtató?- nézett rám kerdőn.
- Az, hogy nem történt semmi... Úgy értem kettőnk között.- mutatam ránk.
- Nem szoktam kihasználni a tehetetlen lányokat.- mondta majd felállt.- menj szedd rendbe magad aztán haza viszlek.- mondta kicsit rideg hangon.
- Nem úgy gondoltam, hogy ilyen lennél.- mondtam neki, de rám se hederített. Bementem a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót.
20 percel később már az autóban ültünk és hazafelé tartottunk.
- Tényleg nem úgy gondoltam... Nagyon rendes srácnak gondollak. - próbálkoztam tovább.
- Semmi para.- nézett rám egy fél pillanatra.
- Tudom mit jelent ez!- jelentettem ki igazából csak magamnak ráadásul magyarul.
- Mondtál valamit?- nézett rám most egy pillanattal hosszabb ideig.
- Semmit.- hazudtam.
Pár perccel később megérkeztünk a házunk elé.
- Köszi a fuvart.- köszöntem meg, majd épp a biztonsági övemért nyúltam mikor megfogta a kezem és hirtelen megcsókolt....

Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•Où les histoires vivent. Découvrez maintenant