Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•

20.rész

Reggel miután sikerült időben felkelnem elmentem gyorsan rendbeszedni magam, hogy valami vállalható kinézetem legyen. Habár így hajnali 4  kor ennek kicsi eséjét látom, de minden tőlemtelhetőt megteszek az ügy érdekében.
A sminkelés befejezése után elraktam minden olyan cuccom, amit még indulás előtt használtam és levittem a böröndeim a nappaliba.
Apa már ott várt rám reggelivel. Nagyon boldog vagyok, hogy most egy hétre eljöhetek nyaralni az érettségi ideje alatt összegyűjtött stressz levezetése képpen.
- Nagyon fogsz hiányozni!- jött oda hozzám apa szomorúan.
- Te is nekem!- öleltem át.
- Ígérd meg, hogy nem fogtok oltári nagy hülyeséget csinálni!
- Nyugi apa nem lesz semmi baj! Majd minden nap beszélünk.
- Rendben, de nagyon fogsz hiányozni!- mondta és egy fél mosolyt húzott a szája sarkára.
Fél órával 6 előtt már úton voltunk a reptérre, hogy időben oda érjünk és végre elindulhassunk.
Felszálltunk sikeresen a gépre és egyből elkezdtem imádkozni, hogy semmi baj ne történjen a repülővel az út során.
Kicsivel több, mint másfél órával később végre leszálltunk Genovaba ahonnan várt ránk még  egy nagyjából húsz perces út a szállodáig
- Na keresünk egy autó kölcsönzőt és vágjunk bele!- jelentette ki Marci és el is indult a reptér kijárat felé.
Sikeresen megérkeztünk a szállodába és egyből kicsomagoltunk. Mind hárman egy szobába aludtunk, mert így olcsóbb és legalább nem fog üresen maradni minden este két szoba, mert éppen két ember a harmadiknál alszik. Meg amúgy is mindenkinél jobban ismerjük a másikat nehogy már pont ez jelentsen problémát, hogy együtt kell aludnunk.
Miután befejeztük a kicsomagolást egyből fürdőruhára váltottunk és lementünk a medencéhez. Kikért mindenki magának egy koktélt és a nap ágyakon elterültünk, mint a nagy Alföld.
- Emma amúgy milyen volt a F1? Tudom nem most volt de el is felejtettem kérdezni!- nézett rám Veronika. Pont ezt a kérdést szerettem volna elkerülni. Hirtelen eszembejutott minden egyes apró jelenet ami abban a két napban történt. És természetesen a legélénkebb jelenetek azok voltak amiket Landoval éltem át. Még mindig nem hiszem el, hogy bármi is lehetett volna köztünk. Nem ez egyszerűen lehetetlen. Neki is megvan a saját élete és nekem is. Ez így van a rendjén. Most indul be a karrierje, mint autóversenyző. Én pedig megyek tovább tanulni aztán évekkel később talán orvos lesz belőlem. Mindent elterveztem. Így kell lennie!
- Hát hol is kezdjem...?- néztem rá és végül elmeséltem mindent. Veronika és Marci a legnagyobb bizalmasaim így mindent megosztok velük  ahogy ez természetesen visszafelé is igaz.
- Kajak az egyik pilótával kamatyoltál?- vette le a napszemüvegét Marci és úgy nézett a szemembe.
- Nem! Nem volt semmi féle kamaty!- mondtam mintha nem élveztem volna ha bármi is történt volna köztünk. Mert az egészben az a legrosszabb, hogy még a csókja -amit bár csak pár másodpercig élveztem míg felkapcsolt a piros vész lámpa a fejembe, hogy ezt nem kéne- is tökéletes volt. Pont úgy csókolt ahogy elképzeltem. Nem túl durván, de azért határozottan. Most is ha behunyom a szemem és erre gondolok fel tudom idézni.
- Hát te hülye vagy! Mit nem adnék, hogy egy Forma 1-es pilóta engem akarjon!- nézett rám Veronika.
- Nem is akar engem csak biztos a feszültséget akarta levezetni és kellett neki egy egyéjszakás  kaland.- néztem felválltva Marcira és Veronikára.
- Szerintem ezt megsütötte a nap!- nézett levegőnek Veronika és rajtam keresztül mondta ezt Marcinak.
- Minden bizonyossággal!- értett egyet Marci Veronikával.
- Ohhh, hogy fordulnátok fel!- mondtam és inkább elmentem úszni egyet. Minek ellenség ha ilyen barátaim vannak? De az a baj, hogy mindenben igazuk van. Akkora hülye voltam! Most mi lett volna ha csak egyéjszakás kalandja leszek? Már egy jó pár fiú megcsinálta ezt velem. De nem, ő más, valamiben más nem olyan, mint a többi fiú.