Prológus

3.6K 89 0
                                    

Azok akik nem tapasztalják meg milyen végzősnek lenni egy gimnáziumban az nem tudja mennyi stressz érheti az embert. Mindenki ugyanazt várja el tőlük. Mindenre legyünk felkészülve, nem csúszhat be egy rossz jegy sem. Nem igazán lehet ilyenkor a barátokkal, sőt még a családdal se sok időt tölteni, főleg ha a szüleim nem is élnek együtt. Anyukám ugyanis elhagyott minket 9 éves koromban. Azthiszem azzal a kifogással, hogy nem tesz jót egy gyereknek, ha toxikus kapcsolatban élnek a szülők. Így apával élek együtt és hála égnek mindent meg tudunk beszélni.
12.-es ként annyi minden történt velem. Sorra jöttek a vizsgák. Éjjel nappal a szobámba voltam és tanultam. Nem is tudom, hogy találkozhattam akkor ott vele.
Érettségi előtt 3 héttel.
De akkor ott elfelejtettem mindent ami valaha stresszel töltött el.
Volt egy pillanatunk. Semmi több csak az az egyetlen egy pillanat amikor találkozott a tekintetünk.
De ha a megismerkedésünről beszélünk akkor sokkal előbb kell elkezdenünk. 2019.05.26- én reggel miközben reggeliztem és apa meglepett egy borítékkal amiben a lényeg lapult.
De, hogy is kezdődött?????
.
.
.
.
A mai nap is olyannak ígérkezik mint a többi. Felébredtem, kimásztam az ágyamból, bementem a fürdőszobába rendbe szedni magam. Hideg vízzel megmostam az arcomat, majd a reggeli rutinom  elvégzése után felöltöztem és lementem a konyhába reggelizni.
- Jó reggelt apa!- köszöntem széles mosollyal.
- Jó reggelt édesem! Jól aludtál?- kérdezte miközben egy adag gabonapelyhet tolt elém.
- Nem valami jól. Kezdek idegeskedni az érettségi időszak miatt.- mertem bele a reggelimbe.
- Nem kell idegeskedned még 3 hét van addig. Amúgy is van egy meglepetésem.- nézett rám sejtelmes mosollyal.
- Micsoda?- kérdeztem értetlenül, mert még nincs itt a szülinapom.
- Tessék. -tolt elém egy borítékot.
- Miez?- tettem le a kezemből a kanalat, a borítékot pedig felvettem.
- Nyisd ki.- mondta ugyan azzal a mosollyal. Feltéptem a borítékot és kihullott belőle két nyakba akasztós jegy. Megfordítottam és csak akkor láttam meg mi az.
- Ugye csak viccelsz?- vettem a kezembe a két Forma 1-es vip belépőket a Magyar Nagydíjra.
- Mivel most hétvégén lesz így nem tudtam érettségi ajándéknak adni.- fel álltam és szó szerint a nyakába ugrottam apának. - Ezekszerint örülsz neki?- nézett rám gúnyos mosollyal.
- Ezt még kérded? De, hogy hogy most lesz?
- Be kellett ugrani a Monacói Nagydíj helyére így fel lett cserélve.- mondta és egy puszit nyomott a fejemre. - De most mennem kell elvigyelek vagy mész a saját autóddal?- kérdezte az ajtóból visszafordulva.
- Azt hiszem megyek a sajátommal.-rá mosolyogtam és már el is ment. Betettem a mosogatógépbe az edényem, majd én is elindultam az iskolába.

Hogy történhetett mindez?/Lando Norris ff/•BEFEJEZETT•Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang